Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

A szalonnának nyárs önálla van készen. A tojást, a sódart ama majd elteszi. A Musák verbungja holnap majd megeszi. KENGYELFUTÓ: Elvégeztük itten tréfás mulatságunk, Előadtuk némely oskolai dolgunk. A Musák már búcsút vesznek titőletek, Ez egy kéréseket közölni veletek, Hogy ha arra való friss eszű fiatok Van itthon, az időn most kapva kapjatok, A szép tudományok szorgos műhelyébe Küldjétek fel velünk mindjárt hevenyébe. Búcsúzó Mars 1. A tudomány az! Melly életünket könnyíti, ékesíti, megnemesíti, Csak semmi ehhez képest a sok arany, De boldog az, aki ennek bövibe van. 2. Erre siess hát! Peti, Palkó, Miska, Jankó, Jósi; Feri, Pista, Getzi! Jöjjetek oskolába mind szaporán, Szép dolog a gyermekeknek tudni korán. 3. A tudományok! Sokakat a porból már felemeltek, kik igyekeztek Pallástól koszorúkat nyerni fejekre, Igyekezz gyerek! te is szert tenni ezekre. 4. Éljen óhajtjuk Minden, aki Muráknak tudora, híve, barátja, Éljetek ti is számos víg napokat, Kívánunk e házra sok jót bőv áldásokat. KENGYELFUTÓ: Köszönjük ezerszer szívességeteket, Minden jók kövessék becses élteteket. (Mondattam Simoniban 1818. Mondattam Simoniban 1825. ) 3. Játszó személyek: 1. Kengyelfutó, 2. Vezér, 3. Generalis, 4. Óbester, 5. Oberslajdinant, 6. Kapitány, 7. Főhadnagy, 8. Strázsamester, 9. Főkáplár, 10. Frajter káplár, 11. Mórió, 12. Közlegény, 13. Más közlegény, 14. Rékluta, 15. Más Rékluta KENGYELFUTÓ: Jó napot uraim! meg ne ijedjetek! Hogy kardos vitézek jönnek közibetek, Mert ezek nem fognak senkit egzekválni, Hanem csak katonát jöttek verboválni. VEZÉR: Ennek a seregnek én vagyok vezére, Akinek ezt Pallás rábízta kezére, Azért hozzám őket idé behozzátok, Lénunggal, legénnyel hogy szaporítsátok! GENERÁLIS: Aki e táborban katonává lészen, Nemcsak sok lénungot és fizetést vészen, Hanem elébb elébb úgy megy napról napra, Hogy szert fesz egy selyem pardupés kalapra. ÓBESTER: Hogy én e táborba hajdan beállottam, Még e napig kárát soha nem vallottam. Mondhatom, hogy aki magát ide szánja, Soha bizony míg él dolgát meg nem bánja. OBERSLAJDINANT: Aki boldogságra szert akaránd tenni! Itten szükség annak katonává lenni. Aki tehát azért boldog lenni kíván, Közénk áll jon, őtet katonának hívón. KAPITÁNY: Ha pallérozódni akar a durva ész! Ide álljon, itten oly pallérozást vész, Hogy annak ragyogó és tündöklő fénye Egész országnak is lehet még reménye. FŐHADNAGY: Aki katonának beállhat Pallóshoz, Sose vágyakozzon az oly legény máshoz. A hír s név virágát csak az ily aratja, Mert a hírt és nevet Pallós osztogatja. ALHADNAGY: Nincsen e világon oly becses adomány! Mint az egekből jött mennyei tudomány. Aki ezt a kincset megnyerni kívánja, Ide álljon, s légyen Pallós tanítványa! STRÁZSAMESTER: Ha a boldogságnak meredek halmára, Valaki fel kíván menni valahára, Úgy mehet fel annak gyönyörű hegyére, Hogy ha Pallás lészen vezető vezére. FŐKÁPLÁR: Úgy van! s ugyan azért, hogy oda felhágjon, Idejöjjön s mindjárt a markomba vágjon! Én becsületemre s kardomra állítom, Hogy annak útjába bele igazítom. FRAJTER KÁPLÁR: Én pedig azt mondom, nem telik el két nap, Hogy engem úgy tartson már káplár pálcát kap. Pedig nagy becsület ám az az embernek, Mikor káplár pálcát adnak egy fráternek.