Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

JELES NAPOK, DRAMATIKUS JÁTÉKOK

MÓRIÓ: De már azt csakugyan én is bizonyítom, Mert az iszod fogát ha rád vicsorítom, Ott lész a címere a káplár pálcának, Amelyet már nékem sok ízbe adónak, Kreplik, pablik uccse, a káplár pálcára, Melyet a legénynek raknak a farára, Soha sem ásítok! csak tartsa magának, Aki nem barátja hátról a komának. KÖZLEGÉNY: Csitt te ember, torzom borzas csuda! Különben szól nálad egy nagy oláh duda. Ennek a szavára ne hallgasson senki, Hanem inkább kacajt ütve nevesse ki. MÁS KÖZLEGÉNY: Jól mondottad pajtás! de még eb rúd hátán Méltó kivettetni ez a gonosz sátán. Higyje el azt minden legény ö magába, Hogy legjobb szolgálni Pallós táborába. RÉKLUTA: No bizony tehát én majd csak fel is csapok. MÁS RÉKLUTA: Én is ha reménylem, hogy tisztségre kapok. GENERÁLIS: Ne fél j, fiam semmit! add be a kezedet! Ma, holnap emberré teszlek én tégedet. Nota: Drága kincsem galambocskám, csak ez egyre kérlek. 1. Jertek Peti, Pali, Kati Pallás táborába, Mely kvartilyoz a gyönyörű Pindus oldalába. Nem kell itten franciákat vágni. Nem fogtok száraz prófontot rágni. 2. Jertek! mivel erre vagyon a virtusnak útja! Itten folt' és itt csergedez a bölcsesség kútja, Szép álmai a gyönyörűségnek, Itt vágynak; mellyért lelkeink égnek. 3. Szülék! Kedves szülék! a ti jó fiaitokat Ez útra hozzátok, és kedves leányitokat, Hogy gyönyörűségtele legyen; s végre Vélek együtt menjetek az égre. (Mondattam Simoniban 1817. Recit Simoniban 1825.) Játszó személyek: 1. Kengyelfutó, 2. Jupiter, 3. Merkurius, a Jupiter szolgája, 4. Tél, 5. Dérhúzó, Tél barátja, 6. Boreas, 7. Glacies, a Tél inasai, 8. Tavasz, 9. Nyár, 10. Ulapok, 11. Chorus, 12. Vad Musa KENGYELFUTÓ: Békesség azoknak, kik e házban vágynak, Kívánom szívemből mind kicsinynek, nagynak. A Musák megunván téli szállásokat, Elhagyták, s itt tennék most udvarlásokat. Ha itt mulatások nem lész terhetekre, Behívom hozzátok tiszteletetekre. TÉL (felkelőformába) : Régen aluszom már Dérhúzó barátom! Hol van Borcás és Glacies nem látom. Rossz inasok, nékem nem tudnak szolgálni, Ha hói tartom mindjárt félre szoktak állni. DÉRHÚZÓ: Való hogy Tél pajtás hosszasan aluszol, De hitványul nékem mit panaszolkodol Inasidra, hiszen Glacies Boreas Csak úgy dolgoznak jól, ha a Tél nem hibáz. Ha te csak aluszol, ők csak csaponganak, Összevissza, téltul, itt-amott bolyganak. TÉL: Ne pirongass öcsém! tudom, hogy hibáztam, De a sok jó bortól tudhadd mint eláztam. Mikor Ősz koma a placcot oda hagyta, Nékem a szekerét, lovát ide adta. Bár csak a fiúkat elő szerezhetném, Amit elmulattam, majd utána ütném. DÉRHÚZÓ: Jupitertől tudom, majd kapsz pironságot, Hogy csak így viszed a téli ispánságot. TÉL: Magam is tartok most tőle hogy lerántat Jupiter; s hátamból bagariát hántat. Elmegyek Mercurhoz, ő jár ide s tova, Valamerre nyargal Nap szekere, lova. Tán reá igazít hol vagyon Borcás, Különben lész nekem tractament uriás. (Elmégyen Mercuriushoz): A nagy Jupiternek legbelsőbb szolgája! Ki vagy e Felségnek szeme, füle, szája, Boreas, Glacies eltévedtek tőlem, Ne tégy Jupiternek jelentést felölem, Igazíts nyomokba a két inasoknak, Részesévé teszlek ötven pint boroknak. MERCURIUS: Vén bolond! hát így kell a parancsolatot Véghez vinni, melyet a fő Felség adott. Ugy-é! én neked is már inasod leszek, Igen bizony, rólad majd jelentést fészek A nagy Jupiternek; s aló masírsz tőlem Vén goromba szagold; fort spitz púb előlem! DÉRHÚZÓ: Meggondoltam én azt, hogy így fogok járni,