Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Szabó Jolán [A megölt leány] Hallottátok-e már hírét, mi történt? Szabó Jolánt a legények megölték. Szabó Jolánt a legények megölték, A holttestet a gabonásba tették. Egy vénasszony kiszólal az ablakon: Gabonásba halva fekszik a lányod. Édesanyja megyén felháborodva, A két kezét a fejére kulcsolta. Jaj, Istenem, ki ölte meg lányom, Kinek ártott ezen a nagy világon? Lánypajtások vigyétek a sírkertbe. Szabó Jolánt viszik a temetőbe. Szabó Jolánt viszik a temetőbe, Varga Gyulát a kállai börtönbe. Ugyan Gyula, nem fájt-e a te szíved? Mikor ezt a szép barna lányt megölted? Dehogynem fájt, majdhogy meg nem hasadott, Mikor mondta, jaj, Istenem, meghalok! Hét, Sajó-völgy Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (63), 1975 Varga Sándor [A meggyilkolt legény] Este van, este van, Elmúlt kilenc óra, Ez a barna legény Készül a fonóba. Híjják a lagziba, De ő csak azt mondja: Nem megyek én oda, Megyek a fonóba. Elment a fonóba, Leült a díványra, De már őt két gyilkos A kapuba várta. Gyere, Sándor, gyere, Majd elbánunk véled, Még az éjjel kiszáll A lélek belőled. Megfogták, megfogták A főidre levágták, Szép piros vérével A földet locsolták. Csak annyit bírt szólni: Hagyjatok pihenni, Szép piros véremet Hagyjátok kifolyni. Vargáné azt hitte, Lagziba a fia, De egy óra múlva Híjják a fonóba. Gyüjjön csak, Vargáné, Meghalt már a fia. Vargáné elájult Hétszer fájdalmába. Édes kedves fiam, Mire neveltelek, Két gyilkos kezébe Adtad életedet. Semmi anyám, semmi, így kell ennek lenni, Minden jó családba Kell egy rossznak lenni. Hét, Sajó-völgy Pamlényi Barnáné Gál Erzsébet (62), 1974