Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

Szabó Gyula [A kedvesét és önmagát megölő legény] Szabolcs megye, nyíregyházi nagyerdő, Vérbe fürdik ott az egész nagy mező. Fújja a szél, jaj de szépen lengeti, Szabó Gyula Horváth Jolánt szereti. De szülei szeretni nem engedik, Jaj Istenem, de sokat kell szenvedni! Megállj, Jolán, mit fogok elkövetni, Majd meglátod, mit fogok cselekedni. Szabó Gyula egy vasárnap délután Jolánkával találkozott az utcán. Gyere, Jolán, az erdőbe sétálni, Az erdőbe vadvirágokat szedni. Ki is mentek, kiértek az erdőbe, Leültek egy csipkebokor tövébe. De nem azért jöttem ide, leülni, Hanem téged akarlak itt megölni ! De Jolánka térdre borult előtte, Szépen kérlek, ne ölj meg az erdőbe! De a gyilkos nem hallgatott szavára, Letiporta, rálépett a nyakára. Először is összevissza csókolta, A fejétől a nyakát is elvágta. Éles késsel metszette ki a szívét, Úgy küldötte másvilágra a lelkét. Szabó Gyula revolvere de fényes! Abból éppen egy golyó elégséges. Belecélzott egyenest a szívébe, Úgy borult a Jolánka holttestére. Másnap reggel arra megyén az erdész, Apák-anyák sírva-ríva keresték. Megtalálták a nagyerdő kapuba, A két holttest egymásra vót borulva. Apák, anyák tanuljatok ezekből, Hogy mi lett az igazi szerelemből! Ne nézzétek azt a nagy gazdagságot, Csak azt az egy lánykori boldogságot. Kilenc kislány most öltözik fehérbe, Horváth Jolánt viszik a temetőbe. Kilenc galamb húzza a nagy harangot. Most temetik a tizedik galambot. Szuhafő, Szuha-völgy Molnár Sándorné Gál Erzsébet (42), 1973 Szabó Gyula [A kedvesét és önmagát megölő legény] Szabó Gyula Horváth Jolánt szerette, De az anyja nem engedte szeretni. Jól van, Jolán, nem engednek szeretni, Majd meglátod mit fogok cselekedni. Szabó Gyula egy vasárnap délután Jolánkával találkozott az utcát. Hívta őtet a ligetbe sétálni, Ott fognak majd virágokat szedni. Szabó Gyula kihítta az erdőbe, De nem azért, hogy virágokat szednek, Hanem azért, te sem leszel a másé, Meghalunk mi, kisangyalom, egymásé. Horváth Jolán letérgyepelt a fődre, Ne öljél meg kinn a sűrű erdőbe! Szeretője nem hallgatott szavára, Földhöz csapta, rátaposott nyakára. Kezét-lábát összevissza vagdalta, A fejét is a nyakától elvágta. Borotvával kimetszette a szívét, Úgy küldte a másvilágra a lelkét. Szabó Gyula revolvere de fényes! Abból neki egy golyó elégséges. Belecélzott egyenest a szívébe, Úgy borult rá a Jolánka testére. Hét, Sajó-völgy Szűcs Fe re ne né Bárdos Margit (63), 1972