Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Keresztkomája Kónya Károlyné és családja. Bérma keresztlánya Svantner Józsefne és családja. Keresztvízi lánya Pataki Ferencné és családja. Bérma keresztfia Krisztián János József és családja. Özv. Deák Antalné nagynénje. Galo László és családja. Vieszt János és családja. Összes itteni és magyarországi rokonaitól. Olvasótársulati asszonyoktól. Bús harangszó messze sír, zokogva mondja el, Megszűnt dobogni egy szív, kihűlt egy hű kebel. Jaj, itt van, látjuk, nagy útra készen áll, Mért vitte el tőlünk kegyetlen, zord halál. Hőn szeretett kedvesünk, te jó édesanya, Zokogva körülveszünk, szívünk a kín marja. Csak még egy szód lehetne, csak egyszer is, ha még Ősz fejed a keblünkre odaölelhetnénk. Nem lehet már kedvesim, koporsó keble zár, Hetven év után most már testem a sírba száll. Egy évnek sok szenvedése, sok kínja tönkre tett, Jobb is már, ha itthagyom e gyászos életet. Óh, azért ne sírjatok, pihenve alszom én, Nem ér el már semmi baj a sírnak éjjelén. Az úr parancsszavára mennem kell, hát megyek, De tőletek, kedvesim, végső búcsút veszek. Búcsúmnak első szavát lelkiatyám vegye, Ki most engem elkísér örök pihenőre. Köszönöm fáradtságát, mit tett a lelkemért, Imádkozom érette, hogy nyerjen égi bért. Gergely Sándor jó férjem, itt hagyom szívedet, Amely szeretetével énvelem szenvedett. Áldja meg az Isten a te hűségedet. Ajkam búcsúcsókot ád a sír előtt neked. (Dallam ismétléssel:) Negyvenkilenc évet éltem át teveled, Áldja meg az Isten az özvegyi élted. Sándor, kedves jó fiam és kedves családod, Irén, kedves jó nőddel az Isten megáldjon. Itt maradtok árván, búbánatos szívvel, De nyugodjatok meg most az égi végzeten. Gyurkó József testvérem, az Isten áldjon meg, Kedves nőd, s családoddal, ki tőlünk messze ment. Túl a zajló tengeren szerencse és áldás, Kísérjen minden nyomon, ne érjen baj, csapás. Gyurkó János, ki szintén édes jó testvérem, Ki kedves családoddal élsz túl a tengeren. Rátok is áldást kérek, végső búcsúképpen, Imádkozom értetek fönn a magas égben. Irénke, Mártuska és Magduska unokám, Az én bús esetemen ne könnyezzetek már. Növesszen az Isten nagyra még titeket. S áldás harmatával hintse élteteket. Búcsúszavam hozzád száll, Tóth István, jó nászom, Amerika földjére jó nászasszonyomhoz. Holt híremmel felétek lelkem áldása száll, Búcsúcsókom vegyétek, most engem a sír zár. Györfi Ede, nagybátyám és kedves családod, Kiket nagyon szerettem ezen a világon. Fogadd búcsúzásom, az Isten megáldjon, E földi életetekre égi áldás szálljon. Isten legyen véletek, kedves nagynénéim, Özvegy Deák Antalné s özvegy Krisztián Jánosné, Én már megyek, távozom, sírgödröm vár lakul, Rólatok is álmodom, hol testem porba hull. Magyar Józsefne, kedves bérma keresztanyám, Áldjon Magyar Józseffel a mennyei atyám. Az élet óceánján békén evezzetek, A boldogság ragyogjon napként felettetek. És most Radnóti József keresztvízi komám, Amerika földjére hogyan szóljak hozzád? Nékem már szól a harang, végképpen elmegyek, Sírba távoz szívem végbúcsúszót mond nektek. Kónya Károlyné, mostan tehozzád szólok, Kereszt komaasszonyom és kedves családod. Titeket is áldjon meg a jó Istenem, Most már a sírpárnára hajtom le a fejem. Piroska, János, József Amerika földjén, Jó keresztgyermekeim, nem sejtitek még, Hogy tőletek válok e siralom völgyből, Reátok áldást kérek a magas mennyekből. Svantner Józsefne és az ő kedves családja, Pataki Ferencné és szintén a családja, Keresztgyermekeim, így szólok hozzátok, Istennek áldó keze vigyázzon reátok. Krisztián János, József, becses családotok, Jó keresztanyátokat többé nem látjátok. A jóságos Isten áldjon meg titeket, Ne tépje a búbánat soha szíveteket. Galo Ferencné kedves bérma keresztlányom, Tudom, hogy könnyeket ejtsz az én halálomon. Kerüljön a veszély mindig benneteket, S családi körötökben örömet leljetek.