Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Magyar József, családod, tőled így búcsúzom, Fáj az, hogy titőletek el kell most már válnom. Az Istennek szerelme áradjon reátok, Földi életetekben amerre csak jártok. Galo László s családod, tőletek is válok, Vieszt János s családod hozzátok így szólok. Minden jóval áldjon az Isten titeket, Ne érezzen fájdalmat szívetek. Társulatos társaim, az Isten veletek, Engem már elveszített rózsafüzéretek. Foglaljon be lelketek forró imába, Legyen pártfogótok az áldott Szűz Mária. Belföldi és külföldi összes rokonaim, Megtisztelő vendégim, kedves szomszédaim, Tiétek e gyászpompán búcsúm végső szava, Áldjon meg mindnyájatokat a mennybéli atya. Jézus az én reményem, mély sír födjön be bár, Nincs ok remegve félnem, rám a menny üdve vár. Boldog ki hisz, nevemben e szó örökkön él, Az üdv megmérhetetlen, melyet nekünk ígér. Az élet száz bajában te védtél engemet, Most a hívők lakában te adsz nékem helyet. Óh, boldog én, ki pályám csendben bezárhatom, Lelkem neked ajánlván megváltó Jézusom. Óh, Jézusom, adj nyugtot a sírban testemnek, És adj mennyedben üdvöt én bűnös lelkemnek. Ámen. Özvegy Viczén Jánosné felett 1972. X. 7-én. Dallama: Van egy gyönyörű kert... Bús hervadás szállja meg a tájat, Hulló levelek közt cserélek most házat, Az én betegségem íme véget ére, Rám borult a halál szomorú nagy éje. Letettem a földnek kínos nagy terheit, Lecsukódott szemem, többé ki nem nyílik. Itthagylak titeket, kedves szeretteim, Elpihenve alszom majd a sír éjjein. 73 év terhét viszem én a sírba, Eddig ért a földnek öröme és kínja. Bús özvegyi gyászban nyolc esztendőt éltem, Most már feltalálom elvesztett jó férjem. Tudom, hogy sirattok, tudom, hogy sajnáltok, Testembe a lelket még visszahívnátok, De hiába a szó, hiába a könny is, Mennem kell, azt mondja kongva a harang is. De tán lehet még a sírban is álmodni, Álmom elibém fog benneteket hozni. Vigaszt nyújt e remény és nyugodtan megyek, De tőletek előbb végbúcsúszót veszek. Kedves plébános úr, köszönet és hála, Hogy részesítettél a szent áldozásban. Még soká működjél híveid javára, Egykor várjon reád üdvnek koronája. Viczén János, fiam, ki itt vagy mellettem, Szeretettel ölel meg anyai szívem. Megköszönöm néked értem tett jóságod, A jóságos Isten mindenkor megáldjon. Most Viczén Jánosné, egyetlen jó menyem, Látod-e mellőled a sírba kell mennem. Áldjon meg tégedet a jóságos Isten, Bánatos szívedre vigaszt, enyhet hintsen. János, jó unokám, tőled is búcsúzok, Mielőtt elhagyom végképp e világot, Az Isten szerelme öleljen át téged, Boldogságtól égjen mindig a te szíved. Viczén József másik kedves jó unokám, Te is fogadd búcsúm tőlem e gyászpompán'. Ne érjen tégedet a sorsnak csapása, Legyen az életed az Istentől megáldva. Viczén Mariska, te harmadik unoka, Ami jót csak adhat az Isten a világra, Ajándékozzon meg azzal az ég ura, Ezt kívánja néked a szerető nagymama. Most Radnóti József, kedves jó testvérem, Reád s családodra ég áldását kérem. Amerika földjén békében éljetek, Legyen boldogságos a földi éltetek. Másik jó testvérem, Radnóti Júlia, Téged ajánlok most az ég áldásiba. Az Isten áldjon meg öreg napjaidon, Örök boldogságot lelj majd túl a síron. Negyedik testvérem, Radnóti György nékem, Minden jót kívánok koporsómból néked, Családoddal együtt Isten áldjon, védjen, Benneteket semmi sors csapás ne érjen. Balázsik Józsefne kedves nászasszonyom, Özvegyi éltére sok-sok jót kívánok.