Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN
10. Összes sógorok és sógorasszonyok. 11. Domos András jó barátja családjával. 12. Az összes Topor rokonságtól. 13. Az összes Bódi rokonok Köviből. 14. Az összes Simon rokonok Köviből. 15. Jónai Ferenc és családja. 16. Az összes dubrovói munkástársaktól. 17. Az összes dereski rokonok. 18. Szomszédok. Ahány rokontól, családtagtól, baráttól stb. kell búcsúzni, annyi versszak készül. Ha konkrétan nem neveznek meg személyt, ill. családot, akkor egy versszakban több személytől, rokontól búcsúzhat a halott, pl. „összes keresztgyermekeim", „jó szomszédaim", „kedves tanulótársaim" stb. A búcsúztató megszerkesztésében az a fontos, hogy „rímeljen a vers, stimmeljen a hang" - mondja Dudor István. A felépítése hagyományos szerkezetben történik. A búcsúztatók zömében a kántor a halott nevében beszél, ill. énekelve szól az élőkhöz, s búcsúzik tőlük a megadott sorrendben. Gyakran azonban az élők is szólnak a halotthoz, s így a búcsúztatóban olykor felváltva hol a halott, hol pedig a hozzátartozók szólalnak meg. Némelyik búcsúztató nyomban a halottal, a halálesettel kezdődik, némelyik azonban egy-két, esetleg több versszakban, néha csak egy-két verssorban általános tartalmú szöveggel - természeti képpel, elmélkedéssel - vezeti be a konkrét búcsúzást. Hagyományos szabály, hogy a halott elsőként a „lelkiatyától" búcsúzik, azután a legközelebbi családtagok, férj halálakor a feleség, s fordítva, gyermekei, unokái, testvérei stb. következnek. A hivatásos kántor egykor, s a parasztkántor is napjainkban a verses búcsúszöveget papírról olvasva énekelte, ill. énekli valamelyik egyházi ének dallamára. Az íráskor először a dallamot választja ki, s e szótagszámnak megfelelően „szabja" a szöveget, a sorokat. A következőkben bemutatok néhány búcsúztatót. Mind meghatározott személyre szól. Két azonos búcsúztató sohasem készül. Mindegyik konkrét nevekhez, családokhoz, hozzátartozókhoz, barátokhoz stb. kapcsolódik. Mindig új szöveget kell a parasztkántornak írni. írás közben természetesen felhasználja a korábbi búcsúztatókban elhangzott hatásos kifejezéseket, fordulatokat, behelyettesítéssel olykor sorokat is, azonban lényegében mindegyik búcsúztató az önálló „alkotás", az „egyediség" benyomását kelti. Az első és a második búcsúztatót hivatásos kántor, a harmadikat, valamint a Függelékben közölteket Dudor István parasztkántor készítette és énekelte a temetésen. Bene Mária felett Nyugodj meg csak, jó atya, s tekints az égre, Egyik csillag ott lebeg, te lánykád lelke, Kitárt kézzel oda intsed, Isten veled, oh, szeretett Meghalt kislányom. Meghalt 1903. április 19-én Dallam: Jaj, ha kínját... Fonjatok szép koszorút szép virágokból, Díszítsétek angyalok e gyász koporsót, Melyben nyugszik egy szép virág, kedvességét már a halál Most elrabolta. Koporsómon át hallom fájó jaj szókat, Megismerve, hiszen ez sírás anyámnak, Deák Éva, te jó anya, ha kebledre borulhatna E megholt lányka. Fehér rózsa lettél, te kedves Mariska, Miért jöttél ily hamar gyász hervadásba, Hisz oly szép volt már életed jó szüleidnek körében, S mégysz sír ölébe. Fájó szíved enyhítné nagy fájdalmában, Éppen úgy, mint örültél okos lánykádban. Nem küldöd már iskolába, búcsúzik a föld gyomrába, Jó éjt, kis lányka. Oh, mennyire szerettél Bene Pál atyám, S látod e kis koporsót, ott van Mariskád. Látja ő, miként könnyezel szívének a szerelmével Oh, kínos percek. Te édes jó testvérem, sírsz halálomon, Oh, pedig ez nekem csak egy hosszú álom. Béla, szeretett testvérem, oh, tarts meg jó emlékedben Ezen megholtad.
