Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Juhász Borbálának, most jó nagymamámnak Szívemnek keservében, oh, mit kívánjak. Oh, élj Isten kegyelmében, találkozunk fent az égben, Most Isten veled. Szeretett keresztatya, Lesták Ágoston, Bráz Apollóniának hűséges asszony, Kis ajakam nektek nyitom, az Isten megoltalmazzon Minden gonosztól. Ki e kislányt tartottad szent keresztvízre, Úr Jézus oltalmazzon Tamás Teréz meg, Viczén István jó férjeddel örök éltet nyerjétek el, Szívből kívánom. Akik most oly szép számmal idejöttetek, Kedves tanuló társaim hiány köztetek A Bene Mariska többé üresen hagyja a helyét, A földbe fekszik. Isten veled hát, lányka, szívből sajnálunk, Bár lehettél volna még soká közöttünk, A szelíd magaviselet eleven s okos eszedet El nem felejtjük. Koporsómból utolszor tárom ki szívem, És egybefoglalom, kit mindig szerettem. Atya, anya, jó rokonok, kedves iskolaszomszédok Már mind itt hagyom. Most már elhelyezkedem esti nyugovóra, Alszom, míg ébredésnek eljő hajnala. Emeljétek kis koporsóm, ringassátok, imádkozom Jézushoz, Ámen. Bene Béla 13 éves felett Deresk, 1936. VII. 3. Villám csapta agyon Dallam: Hol vagy én szerelmes... Tegnapelőtt reggel ki hitte volna, Hogy már ma itt fekszel a koporsóban. Hazulról mit sem sejtve mentél el, S visszatértél meghidegült testtel. Rettenetes még csak rá is gondolni, Hogy ily szörnyű módon kellett kimúlni Néked is e világból nem is tudva, Hogy akivel ültél már sír lakója. Arra nem gondoltál, hogy édesapád Is majdnem ott lelte szörnyű halálát, S bár a szörnyű csapás őt is sújtá, Lelkét jó teremtő meghagyá. Oh, de hirtelen csapott rád a halál, Hiszen csak az élet hajnalán voltál. Oh, hogy miért jutott ez sorsodul, Éretted szemünk fájó könnye hull. Ne sírjatok értem, szűnjék könnyetek, Ha már így rendelte az ég, elmegyek. De amíg a sír bezárulna rajtam, Végbúcsúra nyitom meg az ajkam. Legelőször is Önhöz szól a szavam, Lelkem orvoslója, Főtiszt. Uram. Köszönöm a nemes oktatást, Mennyből kérem reá ég áldását. Aki mellettem reám sújtott a halál, Bene Béla, hőn szeretett, jó apám, Bár mellettem voltál a végső percben, Még tetőled sem búcsúzhattam el. Most búcsúzom hát, bár nem vagy mellettem, Te is ágyban fekszel azóta betegen. Gyermeki csókomat küldöm hozzád, Ég áldjon, gyógyulj fel mihamarább. Édes kedves jó anyám, Sztraka Margit, Enyhítse a nagy ég szíved fájdalmait. Búcsúcsókom fogadd, áldjon Isten, Nyugodjál meg az égi végzeten. Hőn szeretett nagyanyám, Deák Éva, Tudom, szívednek is nagy a fájdalma. Hozzád is most szólok utoljára, Öreg özvegy, élted az ég áldja. Bene Margit idősebbik testvérem, Az egek áldását most neked kérem. Áldjon meg az Isten áldó keze, Fájó könnyeidet törülje le. Bene Pál, kedves bérmakeresztapám, Terád is áldást kérek e gyászpompán. Bajusz Jolán, nőd s Jolánka lányod Legyen tenéked az égből áldott. Most Hindulák János jó keresztapám, Tehozzád búcsúzva így szólal meg szám, Sztraka Borbála, nőd és családod, Ég áldása szálljon tireátok. Tóth Mária, szeretett jó keresztanyám, Ki a keresztségben szószólóm voltál, Blázsik Bálint, férjed és családod Éljen itt a földön boldogságot.