Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

A halott mosdatása, öltöztetése és kiterítése A halottal végzendő cselekvések közül az egyik legfontosabb, s nagy körültekintést igénylő feladat a mosdatás és az öltöztetés. Ezt a munkát éveken át mindig egy „abban jártas" férfi, ill. asszony végezte. Ehhez „olyan természet meg rátermettség kell, akárki nem tudná azt elvégezni" - mondják az adatközlők. A közösség ezen emberei a munkájukért nem kértek semmit, de tehetségének megfelelően mindenki adott nekik természetbeni ajándékot, gyakran később segítségül mentek valamilyen munka elvégzésére. Az utóbbi időben egyre inkább a rokonság valamely tagja vállalkozik a mosdatásra és az öltöztetésre. A szoba közepére két mosószéket tettek, azokra széles deszkát vagy ajtót helyeztek. Letakarták lepedővel. Erre fektették a halottat. Először levették róla az inget, vagy ruhafélét, amiben meghalt. A mosdatás - ha férfi volt a halott, férfi, ha nő, akkor nő végezte abból állt, hogy az elhunytat langyos vizes vászonkendővel (törülköző) letörölgették. A férfit megborotválták. Ezt követően felöltöztették. Az ünneplő ruháját vették elő és azt adták rá. Ha a halott eladó lány volt, menyasszonyi ruhába öltöztették. A katonaságot kiszolgált legényre fekete öltönyt adtak, gomblyukába rozmaringot fűztek, mintha vőlegény lenne. A halott szemét lefogták, hogy „a sírba ne menjen nyitott szemmel". Az állát bársonyszalaggal felkötötték. Ezután az első házban kiterítették. A halottat mindig úgy helyezték el, hogy a feje az ajtóval egy vonalban legyen, a mestergerendás házakban a gerenda alá, azzal egy vonalban. A halotti lepedővel letakarták. Ez fehér singéit gyolcsvászonból készült. A halotti lepedőt, az ún. pergált lepedőt a házastársak együtt vették meg maguknak közvetlenül az esküvő, a lakodalom utáni héten. Az első világháború előtti időben a pergált lepedőt a menyasszony és a vőlegény magával vitte a házasságba. Akkor még házilag készült. A menyasszonynak és a vőlegénynek is az édesanyja készítette el. A két pergált lepedőt az újasszony tisztán betette a ládájába, ahonnan csak a halál beálltakor került elő. Az ifjú pár a halotti gyertyákat az esküvő utáni első búcsú alkalmával vette meg. A gyertyákat február 2-án, gyertyaszentelő napján a templomban megszenteltették, s a ládába a pergált lepedőhöz, vagy a komót fiába tették. Halálesetkor a templomból két gyertyatartót a halottas házba vittek, a gyertyákat belehelyezték, jobbról-balról a halott fejéhez tették, majd este meggyújtották. A kiterített halott kezébe feszületet vagy rózsafüzért tettek, a két kezét a mellén összekulcsolták. A halott így „elkészítve várta" a virrasztókat. A halottas ágy Amikor a halál bekövetkezett, a halottat kiemelték az ágyból, a szalmazsákot, amelyen feküdt, kivitték a pitarba vagy a faszínbe. Az ágydeszkákat kivették a helyükből és a falhoz állították. Este, gyertyagyújtás után vagy hajnalban a szalmazsákból a szalmát a kert végében kirázták és meggyújtották. Az első világháború előtti időben elégették a halottról levett fehérneműt, ruhafélét is. A dunnát és a párnát pedig eladták a tollas zsidónak. Az edényt, amelyből a halottat mosták, nem használták többé, többnyire a ház háta mögé dobták. Régen összetörték azokat a cserépedényeket, amelyekből a haldokló utoljára evett, ivott vagy azokhoz hozzáért. Eldobásra vagy elégetésre kerültek egyéb tárgyak vagy ruhafélék is, amelyeket az agonizáló az utolsó perceiben megérintett.