Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

A virrasztás Alkonyat után, lámpagyújtáskor a halott közeli rokonai, barátai, ismerősei, gyermek halottnál elsősorban a család asszonyrokonai a halottas házba mentek. Először imádkoztak. Az ima alatt az elhunyt legközelebbi hozzátartozói körülállták a halottat, s fennszóval siratták. Az imádkozás olyan egy óráig is eltartott. A tulajdonképpeni virrasztás az imát követően kezdődött. Az ima befejezése után férfiak maradtak a házban, akik éjszaka a halott mellett virrasztottak. Megbeszélték, hogy kik maradnak fenn éjfélig, s azután kik mennek vissza, s virrasztanak a hajnali harangszóig. A hagyományos virrasztási időpont az esti harangszóval kezdődött és a hajnali harangszóval befejeződött. A virrasztók abban a helyiségben tartózkodtak, amelyikben a halottat kiterítették. Először az elhunyt életéről beszélgettek, majd a legkülönbözőbb dolgok kerültek szóba. Ha a férfi halott egykori katonatársa jelen volt, elbeszélte a katonasági élményeket. Beszélgettek a napi gondokról, az időjárásról, termésről stb. Egy megbízott ember a virrasztókat pálinkával kínálgatta, s így iszogatva, beszélgetve virrasztottak a halott mellett. Virrasztásra két éjszaka került sor. A régi hagyomány szerint a halott két napig volt kiterítve, s a harmadik napon temették el. Előfordult azonban, hogy ha nagy meleg volt, a halott gyorsan „szagosodott", s a haláleset hajnalban, vagy a kora délelőtti órában történt, akkor már másnap délután eltemették, s így csak egy éjszaka virrasztottak. A halottas házból a női családtagok és a gyermekek valamelyik rokonnál vagy a szomszédban tartózkodtak. A temetésig a gyermekek nem mentek haza. Mivel a halottas házban nem gyújtottak tüzet, a rokonoknál vagy a szomszédban főztek. A koporsó A temetés előkészületeiben segédkező egyik bízott ember a haláleset bekövetkezésekor nyomban elment, hogy a koporsót beszerezze. Napjainkban Tornaiján az üzletben, a Temetkezési Vállalatnál vásárolják. A század elején, s még röviddel az első világháború után is a koporsót a famunkához értő, fúró-faragó ember, később asztalos készítette. Fonallal méretet vettek a halottról, s az eljáró személy ezt átadta a mesternek, aki a koporsót kívánságnak megfelelően elkészítette. A század elején még csak natúrszínű, simára gyalult deszkakoporsók voltak. A falusi mesterek a koporsót nem festették be, mert az rövid idő alatt, a temetés idejére nem száradt volna meg, s úgy nem lehetett ráborulni, siratni a halottat. A két világháború közötti időben azonban már a tornaijai asztalosok raktárában különböző méretre készített festett koporsók voltak, amelyek közül a megfelelő nagyság és a kornak megfelelő szín szerint választottak. A még nem házasokat, a legényeket és leányokat világos színű koporsóban temették el. A középkorúaknak barna, az egészen időseknek pedig fekete koporsót készítettek, ill. vásároltak. Emlékeznek olyan esetre, hogy a fúró-faragó emberek maguknak előre elkészítették a koporsójukat, így pl. Deresken Jávorski Miklós keményfából elkészítette a saját koporsóját, feltette a padra, ahonnan a „halálos óráján" lehozatta, belefeküdt és abban halt meg. Úgyszintén emlegetnek egy kerülőt, akinek a halálakor a falu „ajándékba" csináltatta meg a koporsóját. A koporsóba tevés A század elején, kb. az 1920-as évekig a halottat csak a temetés napján tették a koporsóba, akkor, amikor a harangszó jelezte, hogy a pap elindult a temetésre, a halottas házhoz. A testet mindig férfiak helyezték a koporsóba. Az egyik férfi a halottat a hóna alatt, a másik a lábánál, a harmadik, ill. negyedik a derekánál fogta. Előre elkészítették mindazt, amit a halott mellé szándékoztak tenni. Nők mellé az imakönyvét, a rózsafüzért, az idősebb emberekhez a pipáját, a dohányzacskóját, pásztor mellé a furulyáját és a botját is. Mint említettem, a halottat a pergált lepedővel terítették le. A koporsó fedelének leszögelése előtt a fejnél nyílást hagytak a lepedőn, hogy a fej a koporsóban ne legyen betakarva. A pergált lepedő singéit szélét körben a fedélnél keskeny csíkban kint hagyták.