Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

JJalál és temetés A halál előjelei A halálesetre, a halál bekövetkezésére különböző előjelekből következtetnek. Ezeket 3 csoportba sorolhatjuk: 1. álom-jelek, 2. állatok magatartása, hangja, 3. tárgyak, bútorok helyzete, harangok hangja. Szükséges hangsúlyoznunk, hogy ha nincs olyan személy a családban, akinek a halálára súlyos betegség, öregség miatt gondolni lehetne, az előjelek csoportjába sorolt esetek - álmok, állatok viselkedése stb. - nem mindig a halált juttatják az emberek eszébe. Pl. a szekrény megreccsenéséből szellemlény, boszorkány érkezésére, jelenlétére is gondolnak. Vagy pl. ugyanazon álomképet másképpen értelmezhetik, ha nincs haldokló a házban, mint akkor, ha van, s így a család minden tagját azzal kapcsolatban a halál gondolata foglalkoztatja. Ugyanakkor arra is van példa, hogy bizonyos jelekből olyan esetekben is eszükbe jut a halál, amikor egyébként semmilyen körülmény a halálesetre reális okot nem nyújt. De megfigyelhetünk különböző kapcsolódásokat is, mint pl. a halálra utaló jelenség az álomban együtt jelenik meg a halottjelölt személyével. - Most a fentiek szerint lássuk az előjeleket. Alom-előjelek: 1. Egyedül élő idős emberek, az elaggottak haláluk közeledtét hetekkel, olykor hónapokkal korábban megtudják. Ha korábban meghalt hozzátartozójukkal, gyermekükkel, szüleikkel, testvérükkel álmodnak, abból arra következtetnek, hogy hamarosan ők is meghalnak, akkor is, ha egyébként nincsenek betegségben, s ezért előkészületeket tesznek a halálra. 2. Ha a család valamelyik fiatal tagja, vagy a még egészséges fiatal apa vagy anya álmodik az előzőhöz hasonlóan elhalt testvérrel, szülővel stb., akkor megrettennek, mert úgy vélik, hogy a családban vagy a közeli rokonságban valaki váratlanul meghal. - Az előjelek a rokonsággal kapcsolatban nemcsak a faluban, hanem más, távolabbi helységben lakókra is vonatkoznak. - 3. Ha valaki álmában fehérített végvászont látott, halált jelentett. 4. Ha az anya álmában vászont fehérített, vagy fehérített vászont teregetett, vagy hajtogatott, az közeli családtag halálát jelentette. 5. Fehér tyúkkal vagy libával való álmodás úgyszintén egy családtag halálát jelezte. 6. Hasonlóképpen a halál hírnöke volt álomban a fehér ló megjelenése is. 7. Ha valaki az álomban menyasszonyként vagy vőlegényként jelent meg, közelgő halálát jelezte. 8. Az álombeli szénamunkát úgyszintén a halál közeledtének tartották. 9. Ha a súlyos beteget valamelyik családtag fehér lovon vagy fehér lóval húzott szekéren látta, az a beteg három napon belüli halálát jelentette. 10. Ugyanezt jelentette, ha a beteget zavaros vizű folyóban látta álmában valaki a rokonság közül. 11. Ha a faluban többen egyszerre egy éjjel „egy házhoz álmodtak": fehér állattal, fehér tárggyal álmodtak, vagy az illetőt menyasszonyként, illetve vőlegényként látták, a halál bekövetkezését 3 napon belül biztosra vették. Haláljóslás állatjelek révén: Három állat jelentette a halált: a kutya, a bagoly és a házikígyó. 1. A kutya szokatlan vonítását általánosan a haláleset előjeleként tartották. Úgy vélik, hogy a kutya megérzi a „halálszagot". „Abban az emberben, akinek eljött a végórája, már benne van a halálszag, a kutya azt érzi, ezért vonít." 2. Ha a csuvik (bagoly) kiabál a háztetőn, az udvarban, közeli halálesetet jelez. „A csuvik megérzi a halálszagot." 3. A hiedelem szerint minden háznak volt kígyója. Régen a házak rovásból voltak, sárral tapasztva. Ennek a bélésében volt a kígyó. Ha a házban valakinek a halála közeledett, a kígyó megérezte. Éjszaka kibújt a helyéről az udvarra és minden irányban csúszkált. Ha reggel az udvaron meglátták a csúszkálás nyomát, abból közelgő halálesetre következtettek. A tárgyak jelzése: 1. Ha egy cseréptányér, tál vagy kép a falról magától leesik, halált jelez. 2. Ha a lámpa, gyertya vagy a mécses magától elaludt, haláleset jelének vélték. 3. Ha a szekrény, komót éjjel megreccsent, a közelgő halál jelének tartották. 4. Altalános hiedelem, hogy a harangok hangja jelzi, ha valaki meghal a faluban. Mindkét faluban harangoztak reggel, délben és este. A napi háromszori harangszó teljesen hozzátartozott a közösség életéhez. Az emberek pontosan ismerték a harangok hangját. Ha az eltért a megszokottól, figyelmüket felkeltette, s bizonyos következtetéseket vontak le. Ha a harang „bánatosan", „szomorúan" szólt: valakinek a közeli halálát jelezte. Egyebek: 1. Úgy tartják, hogy az anya megérzi, ha a gyermeke meghal. 2. Ha valaki hirtelen, váratlanul hal meg, úgy vélik, „eljön" valakiért, s így közelesen ismét haláleset lesz. - Az előjelek, a jóslások a beteg, a halálán levő személyével kapcsolatban 3 napos terminusra vonatkoznak. A jel vételétől, az álomlátástól számított 3 napon belül meghal az, akire vonatkoztatták. Ha a halál később következett be, azt a visszarívásnak tulajdonították. A haldokló mellett hangosan, bánatosan sírtak: „A nagy rívásra a beteg megkönnyebbült, feléledt. Volt úgy, hogy életben maradt. Visszarítták." A halál-előjelek jelentő-