Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Szobában, konyhában, ami szükséges, Bútor és szép szerszám legyen elégséges. Falra cifra tükör, szobában szép asztal, Kell ágy, láda, karszék jó puha vánkossal. Tele üveg finom jóféle ecettel, Rózsavízzel vagy több jószagú kenettel. Házad előtt ha látsz járni zsidót, immár Úgy hajt, úgy tuszkol ki, valamint a tatár, Hogy végy csipkét, kendőt, ollót, gyűszűt meg tüt, Ládára lakatot és más ilyenneműt. Apró és nagy fazék, bögre, szilke és tál, Hidd meg azt barátom, hogy nagyon megrostál. Nyárs, rostély, tökgyalu, sütőlapát, pemet, ím mind ezeket sem termi ám a szemet. És sok lábas edény, valamint lábatlan, Kis és nagy kanálból lyukas és lyukatlan, Szita, rosta, aztán lekvárfőző kanál, Kézi- azután meg több szakajtó kosár. Sodrófa és deszka, kis és nagy meszelő, Dagasztószék és szép fényes pléhreszelő. Honnan szeded mindezt, jó barátom elő? Ez a gazdasszonynak ám mindnyája kellő. Kell még ezenfelül sajtár és tekenő, Vas lábas, réz lábas, üst is és serpenyő, Levesmerő, fényes réz vasnyelű kalán, Sótartó s más eszköz álljon konyha falán. Jaj hát azután még a lakó szobára Nagyon sokkal több kell ám mint a konyhára; Mert nem is szólottam még a szekrényekről, Aranyos képekről és ágyterítőkről. De mit elmondottam, már ez is elég jaj, Azonban még hátra is maradt egy nagy baj; Mondanám is, nem is, igazán átallom, De utoljára is el nem titkolhatom. Mi tűrés, tagadás, még arra is kell menni, Hogy a menyecskének bölcsőt is kell venni; Ebből áll röviden házasság, párosság, Akik csak próbálták, azt mind így találták. De azért angyali szüzek örvendjetek, Kik testi szépségnek köztünk örvendetek. Csak lelki szépségtek őrizzétek ti meg S bárányszelíd legyen szerető szívetek. Ezen szólásomon ne szomorkodjatok, Hogy ezen farsangból már kimaradtatok; Jön majd a másik, akiben lesz részetek, Lesz legény, akivel majd megesküdhettek. Kurjantások Okos ember bort iszik, Míg a sírba leteszik. De onnan is visszatér Néha egy-egy butykosér. Haragszik az anyjukom, Mert hogy mindig bort iszom. Ha haragszik megbékül, S velem iszik majd végül. Vizet igyék a tinó, Embernek a bor való. Nem is tudja, mi a jó, Az aki nem borivó. De én tudom azt bizony, Mert én a bort megiszom. Úristen, tégy új csudát Borral töltsd meg a Dunát. Akinek itt kedve nincsen, Annak egy csöpp esze sincsen. Bárcsak ez az éjszaka Szent-György napig tartana. Három éjjel, három nap Nem elég a lábomnak. Jaj, de kicsi ez a ház, Rúgjuk ki az oldalát! Egyen, egyen minden vendég, Van a kamarában elég. Ez a szoba körül képes, Minden vendég legyen étkes. A lagziban addig leszünk, Amíg mindent meg nem eszünk. Akkor megyünk haza innen, Amikor már borunk nincsen. Töltsünk jó bort a pohárba, Az ételre igyunk rája. Aki jó bort inni nem mer, Bizony nem is magyar ember.