Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Ide figyelj, öreg sógor! Ebből igyál, ez a jó bor. Virágos a süvegem, Kezemben az üvegem. Én hozom a borocskát, Felhajtok egy kortyocskát. Örömapa, ifjasszony, Ma mindenki vigadjon. Madár dalol az ágon, Öröm van a világon. Fán a gyümölcs harmatos Csak a bolond bánatos. Fehér rózsa, tulipán, Húzd a nótám, te cigány! Húzd rá cigány, csak addij Hadd táncolok hajnalig! Aki elmén esze elmén. Aki minket meggyaláz, Pokolban legyen kanász. Az én gatyám csalánvászon, Abban tartom a plajbászom. Reggel van már, dél kezd lenni, Jó lesz végre hazamenni. Jól mulattunk, haza megyünk, Az Úr Isten legyen velünk! Kifelé áll kocsink rúdja, Elmegyünk mi messze útra. Fehér galamb száll a házra, Házigazdát Isten áldja. Ilyen tájban esztendőre Jövünk a keresztelőre. Pajzán beszélgetések a szerelemről A. (kiáltva): Keresztények! Irgalmas ég! Jaj segítség! Jaj segítség! B. (mosolyogva): Öcsém hallgass! Eszeden légy! Tudod mitől hízik a légy! Soha, soha így lármázni, Eszed nélkül csatorozni! Gyilkos! - az igaz, de milyen Mindenütt kapós az ilyen, S ha az orráról ítélek Látod én minden jót reménylek. Gyalázat volna nemünket És világhírű nevünket, Mely szánakozóságáról És adakozóságáról Híres, ekkép bemocskolni, Kell é még többet papolni! Rajta, ne vonakodj tőle, Kapj egy porciót belőle, Ha keresztül esel rajta, Meg látod milyen jó fajta! De én ezt ki nem állhatom, Inkább magam felvállalom. (erősen készül) A. (megijed): Jaj ! ez a vas orrú bába Ha bedug a kalodába: Inkább magam főbe lövöm, Lovam ehhez még sem kötöm! B. (folytatja): A jó példa hasznodra vál, S benned követőre talál. Nagy szart ér az, mikor konya A gavallérnak a monya, De hajó hegyes mint az ár, Ha emberül fenékre jár, Ha még tizenkettőt mutat S derekasan mély kutat; Hajó bőven foly a leve: A nyálam is csorog bele; Kedvesebb ennek folyása Mint az ég harmatozása. Látod édes öcsém Gyurka! Ez az áldott vízi puska. Ha tüz támad, olyan helyen Oltogat egész éjjelen. A csője ha merészkedik Egész addig gebeszkedik, Míg olyan helyre nem akad, Ahonnan a sós víz fakad. A ház akármilyen legyen, Ha tűz támad belemegyen, Magányos vagy közönséges, Beteges vagy egészséges, Akár új az akár régi,