Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN
Vőfélyversek Vendéghívás Alázatossággal lépünk e hajlékba, Ég áldása szálljon a benne lakókra, A házigazdától bocsánatot kérünk, Hogy tisztes házába belépni merészlünk. Jövetelünk okát elmondom én bőven, Egy szép ünnepély van nálunk készülőben, Melyre a családot általunk hívatja A vőlegény s az ö tisztességes atyja, Ki majd jövő szerdán a kedves fiának, Az ő szerelmes jegybéli párjának A községházánál tartja esküvőjét, A saját házánál meg a mennyegzőjét. Ennek a szép napnak megüljük a torát. Készített a gazda bőséges vacsorát. Ne feledjék el majd nála megjelenni, Vacsora után a táncban is részt venni, Jelenjenek meg majd jövő szerdán reggel, Mi szívesen látjuk a többi sereggel. Menyasszonykikérő 1. változat Csend most kérem mindenki figyelmét, Addig át nem lépem e háznak küszöbét, Hogy miért jöttem, elbeszélem, Beljebb megyek, hogyha engedelem lészen. Az én jó barátom ezelőtt pár héttel Elindult, hogy magának társat keressen, A jó Isten bölcs vezérlő keze Öt e szerény hajlékba vezette. Itt látok egy rózsát kinyíllani, Remélvén, hogy le is fogja szakítani. A szép rózsa e hajlékban élő lány, Ki megígérte, ha Isten életüknek kedvez, Kevés idő múlva egymásé is lesznek. Az idő elérkezett, jó barátom küldött, Hogy nem hiúsult-e meg a tett ígéret, Választottja talán másnak adott kezet, Nincsen-e valami ellenkező dolog, Mely életükre hozna gyászt, bánatot. Úgy, ha nincs elmegyünk az úr oltárához, Hol a szent hit által köttetnek egymáshoz. Kedves szószóló úr tőle választ várok Tudom hogy rá van bízva ezen dolog, Itt a bizonyságom, itt az úti levél, Kedves vőlegényem aláírta nevét. 2. változat Szerencsés jó reggelt adjon az Úr Isten! Hála, hogy e napra felvirradtunk épen, Megjött már az óra, melyben leányuknak Oltárhoz kell lépni, mint szép menyasszonynak. E járatban jöttünk azért e hajlékba, Hogy elvezessük őt az Isten házába, Kérjük azért szépen az édes szülőket, Eresszék ez útra kedves szülöttjüket. Menyasszony-búcsúztató 1. változat Tisztelt vendégsereg, egy kis szóra kérem, Egy pár szót indítok, amíg végét érem, Egymás iránt való igaz szeretetre, Isten s ember előtt való szép életre Tesz ma fogadalmat menyasszony és párja, Ki az elindulást már alig hogy várja. Míg hát elindulnánk a templomi útra, Szenteljünk néhány szót mostan a búcsúra, Mert méltó, hogy midőn ily útra indulunk, Isten és ember előtt híven beszámoljunk. Most a hegedűnek némuljon zengése, A sarkantyúknak is szűnjön a pengése, Mert búcsúzásomnak most leszen kezdése, Legyünk csendességbe, míg leszen végzése. A mátka búcsúzik édes szülőitől, Szívéből szeretett jó testvéreitől. Szólana, de nem tud, látom bús arcáról, Én tehát elmondom, mit elméje gondol. Elsőben is, apám, szóm hozzád fordítom, Búcsúzó beszédem zokogva indítom, Köszönettel veszem apai voltodat, Hogy ápoltál engem, kedves leányodat, Az egeknek Ura te öregségedet Gyámolítsa értem, te szép vénségedet, Az élők sorában tartsa életedet, Frissítse mindenkor az egészségedet. Dicsőség először a nagy magasságba Istennek, ki lakik fénylő boldogságba, Ki rendelt énnékem egy igazi társat, Kivel parancsi szerint híven járjak. Reszketnek ajkaim belső félelemtől S még jobban remeg a szívem szeretettől. Engedj meg, jó apám, ha megbántottalak, És ha téged sokszor háborítottalak. Az Istenre kérlek, engedd el vétkemet,
