Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN
Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet, Köszönöm apai hű szeretetedet Áldjon meg az Isten, szívemből kívánom, Ezennel bevégzem tőled búcsúzásom. Édes anyám, mikor tehozzád beszélek, A szívemben akkor nagy fájdalmat érzek, Teneked köszönöm, hogy e földön élek És hogy felneveltél, hálát adok néked. Te irányítottad eddig az utamat, Lelkemről elűzted minden bús gondomat, Örömmel töltötted be mindig valómat, És adtál énnékem mindenféle jókat. Isten rendelése, hogy tőled elváljak, Választott férjemmel külön úton járjak, De azért lelkemben mindig veled leszek, Irántad aztán is, mint eddig érezek. Mert habár tetőled másfelé haladok, Mégis mindenkoron leányod maradok, Csak ezért az egyért könyörgök teneked, Tartsd meg irányomba mindig szereteted, Légy szerető anyám, bár nem leszek veled, Áldja meg az Isten minden lépésedet. Most pedig Istenem tehozzád fordulok, Tőled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek, Mert áldást és békét csak tőled nyerhetek. Kérlek, hogy el ne hagyj e nehéz soromban, Szent fiaddal együtt állj mellettem nyomban, Mert ma változik meg életemnek útja, Vagy holtig örömre, vagy örökös búra. Azért, én Istenem, ne hagyj el, légy vélem, Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem, Add, hogy boldog legyen az én páros éltem, Minden ösvényemen te légy a vezérem. Szívemből szeretett édes jó szüléim És kik jelen vagytok, rokonim, testvérim, Kísérjetek ti is az Isten házába, A Mindenhatónak szent templomába, Kérjétek az Istent értem imádkozva, Bő áldását adja szent házasságomra. Induljunk el a Szentháromság nevében, E nehéz utamon vezéreljen Isten! 2. változat Ékes menyasszonyunk fölkért szeretettel, Hogy én őhelyette teljes tisztelettel, Zengjem el búcsúját, búcsúzó szavát, Hallgassuk tehát az ő óhajtását. Álljon meg most már a hegedűk zengése, A sarkantyúknak álljon meg pengése, Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése, Kérem, legyünk csendben míg lészen végzése. Óh drága Jézusom kérlek jöjj most hozzám, Mert elsőnek is tehozzád nyílik fel szám, Gondviselésemben te voltál jó Atyám, Őrködj felettem vigyázz ezekután is rám. Szűz Mária egek királynéja, A hozzád fordulók kegyes pártfogója, Örömmel viselem a te drága nevedet, Terjeszd ki most fölém segítő két kezedet. Hosszú az én utam melyre most indulok, Azért óh Istenem tehozzád fordulok, Tőled buzgó szívet, kegyelmet esdeklek, Mert segélyt és áldást csak tőled nyerhetek. Drága édesapám, ki engem szeretve neveltél, Igaz úton járni mindig vezéreltél, Hogy boldoggá tehess arra törekedtél, Kedves leányodat, engem úgy szerettél. Köszönöm jó atyám sok szívességedet, Áldja meg az Isten minden lépésedet, Hogy örömmel érhess több boldog éveket, Isten oltalmába ajánlak tégedet. Édes szülő anyám ki méhedről szültél, Sok viszontagságban szépen fölneveltél, Drága dolgos kezed sokat fáradt értem, Illő most tenéked ezt megköszönjem szépen. Tudom, hogy megindul hü anyai szíved, Amidőn egyetlen gyermeked e nagy útra engeded. Hű nevelésedért szeretve ölellek tégedet, Isten a sok jóért bőven vizessen meg. Áldást kérek reád és anyai szívedre, Gondodat mirólunk ezután sem vedd le, Szeressél engemet, szeresd férjemet is, Megháláljuk néked, megáld az Isten is. Drága nagyszüleim tőletek búcsúzok, Legyen aranyozva öreg napjaitok, És hogy ha üt majd egyszer éltetek végórája, Lelketeket égben várja Jézus koronája. Kedves kereszt és bérmaszülök, akik úgy szerettetek, Mint édes szüleim fölöttem őrködtetek, Zokogva köszönöm minden hűségteket, Áldjon meg ezekért a jó Isten titeket. Kedves jó rokonaim, óh bocsássatok meg, Ha netán valaha vétettem tinéktek, Köszönöm a hozzám való szívességiek, Legyetek boldogok míg a földön éltek. Végre szomszédaim gyertek ide renddel, Minden leánybarátaim a vendég sereggel,
