Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Áldomás A kontyolásra áldomásivás következett. Amikor a vőfély a bemutatást elvégezte, az egy nóta elhangzott, a zenét megállította és a következőket mondta: Kedves ifjú pár, kedves vendégeim, Igyunk hát áldomást és tik zenészeim Jó talpalá valót húzzatok most nekünk, Világos virradatig most legyen jó kedvünk. Mindenkivel sorba az új asszony nem ihat, Minden vendégével sorba nem koccinthat, Mindnyájunk nevében iszik az új asszony, Isten éltesse hát, legyen komámasszony. Ezt követően a vőfély az ifjú párral koccintott. Amikor megitták az italt, a vőfély hangosan szólt: „Isten éltesse az új párt!" Erre a vendégek ütemesen ismételve kiáltották: hiju, hiju! A jelenet a vőfély jókívánságával zárult: „Szaporodjatok, mint a csicsóka" - mondta az új párnak, s intett a muzsikusoknak, hogy kezdhetik a zenét. Hajnaltánc A közelmúltig gyakorlat volt a hajnaltánc. Virradat felé a fiatalok az udvaron vagy a ház előtti úton szalmát (vagy szénát) gyújtottak és a tüz körül táncoltak. Deréknál összefogódzkodva kört alkottak és a tüzet körbetáncolták. Az egyik kedvelt alkalmi nóta: Haza fiúk, lányok, haza már, Mert a piros hajnal hasad már, Mert a piros hajnal tisztán aranyos, Este csókollak meg, de nem most. A bátrabb leányok - és legények is - átugrálták a tüzet. Gyakran a leány és a legény egymás kezét fogva ugrott át a tűzön. A tüz elhamvadása után a hajnaltáncosok visszamentek a házba, ahol még mulattak egy darabig, majd sorban hazaszállingóztak. Volt, akit vezettek, volt, aki annyira berúgott, hogy a családtagok furikban vitték (tolták) haza. Hőrész A menyasszony násznépének a völegényes házban való látogatását hőrésznek nevezték. Erre Lévárton és Deresken a lakodalom éjszakáján jóval éjfél után, többnyire hajnal felé került sor. A menyasszony vőfélye rendelte el a menetet. Fokosával megütögette a gerendát, a zenészeket leintette és elkiáltotta magát: Hőrészbe! Az új asszony szülei, apja, anyja, testvérei és a rokonok kalácsot, italt vittek magukkal. Zeneszóval mentek a völegényes házhoz. Az ilyenkor szokásos nóta: Éjszaka huhukol a bagoly, Mert nem szabad annak egyébkor. Éjszaka virrad a legénynek, Ma jó ágyat vetnek szegénynek. Útközben kiáltoznak: hiju, hiju! A völegényes házba elsőként a szülők, testvérek, azután a közeli rokonok mennek be. A lesők már előre jelezték a hőrészesek érkezését és a házbeliek felkészültek a fogadásra. Az ifjú pár az érkezők elé állt a pitarban vagy a szobában. Kezükben - jobbról és balról fogva - egy párnát tartottak. A párnát egy fejre való kázsmérkenáőwd letakarták. A szülők, rokonok és a vendégek