Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

pénzt tettek a párnára. Amikor már az adományozók elfogytak, az összegyűlt pénzt a menyasszonytáncban kapott pénzhez tették. A hörészbe érkezett szülőket a vőlegény „Isten hozta" köszöntéssel fogadta, megölelte őket és apának, anyának szólította. A menyasszonyi ház vendégei a hőrészben ettek, ittak, táncoltak és nótáztak. Mivel a menyasszonyos ház zenészei velük mentek, többnyire az udvaron maradtak és ott folyt a mulatozás. A völegényes ház részéről is volt hőrész. Erre a visszahőrészre a lagzi utáni első vasárnap került sor, s a menyecske szüleinek a házánál csak az ifjú férj szülei és testvérei vettek részt. A vendéglátást az új asszony poharának nevezték. Az ebéden a két család tagjai vettek részt, s ez volt az első rokoni együttlét. A lakodalom másnapja A lagzit követő másnap az ifjú pár a délutáni órákban sorra látogatta a nagyszülőket, rokonokat, a nem' velük egy fedél alatt élő testvéreket. Lagzimaradékokat vittek magukkal. A látogatás csak rövid ideig tartott, olykor csak éppen leültek, hogy „az álmukat el ne vigyék". Mindkét lagzis házból az odavitt, kölcsönkért kellékeket, edényeket, tányérokat, evőeszközöket stb. visszavitték a tulajdonosoknak. A házból a lócákat, ülőkéket kihordták, a szobát (szobákat) kitakarították (meleg évszakban kimeszelték) és a bútorokat a helyére rakták. (Régen a ház földjét bemázolták.) Ezekkel a tennivalókkal, házbeli és ház körüli munkákkal gyakran csak harmadnapra végeztek. Lakodalmi dalok Gyolcs az ingem, gyolcs a gatyám Gyoks az in-gem,gyolcs a ga-ryám, lo-bo-gós az uj - ja, Nwnlo- bog az, nem lo-bog az, ha a szél nem fuj • ja. Ha a szél non fúj - ja, ma-gam lo-bog - ta - torn. Még az éj-jel a sze-re - tőmet vé - le beta - ka-rom. Gyolcs az ingem, gyolcs a gatyám, lobogós az ujja, Nem lobog az, nem lobog az, ha a szél nem fújja. Ha a szél nem fújja, magam lobogtatom, Meg az éjjel a szeretőmet véle betakarom. Horváth Lajos (69), Lévárt, 1973 Tele van a temető sánca vízzel Te - le van a szí-vem ke - se - rű - seg Jó az Is-ten, ki a vi - zet á-raszt - ja. A szí-vem-ból a bá - na - tot le-mos - sa. Tele van a temető sánca vízzel, Tele van a szívem keserűséggel. Jó az Isten, ki a vizet árasztja, A szívemből a bánatot lemossa. Radnóti Jánosné Szobonya Julianna (67) Lévárt, 1973