Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

A század elején, az 1910-es évekig csak egy tányérjuk volt a vendégeknek. Ez mély cseréptányér volt. Abból fogyasztották a levest és a további fogásokat is. Az evőeszköz is - különösen a szegényeknél - egy volt: a fakanál, cinkkanál, később az alumíniumkanál. A régi időkben a tányért és az evőeszközöket a vendégek magukkal vitték. A Turóc-völgyben is érvényes volt a mondás: „Kést, kanalat, villát hozzanak, hogy éhen ne maradjanak." Az utóbbi évtizedekben a mélytányérhoz a lapostányér, sőt, süteményestányér is az asztalra került. Mind a tányérféleségeket, mind az evőeszközöket a rokonságtól szedik össze, vagy étteremből kölcsönzik. Az ital régen elsősorban pálinka (spiritusz) volt, amit porciósba töltöttek cserépkorsókból. Később a stampedlis, majd különböző bolti pohár került az asztalra. Újabban sör a pálinka (vodka) „kísérője". Ülésrend, vacsora A vőfély a lakodalom vendégeit a vacsorához szólította. Fokosával a gerendát megütögette és a zenét leállította. A helyét először a vőlegény és a menyasszony foglalta el. A szobában (vagy a sátorban) U alakban elhelyezett asztalnál az asztalfőn középen ült a vőlegény és a menyasszony. Az előző mellett a szószóló, az utóbbi mellett a keresztanya vagy a koszorúslány ült. A vendégek azután sorban elhelyezkedtek. A házasok egymás mellett, a legények és leányok egymással szemben foglaltak helyet. A menyasszony és a vőlegény egy tányérból evett. Evőeszköze mindkettőnek volt, kanál és villa, de kést nem tettek az új pár elé. Az italt egy pohárból itták. A menyasszonyt és a vőlegényt a keresztanya vagy valamelyik közeli rokon asszony szolgálta ki a vacsora alatt. A régi lakodalmi étrend a Turóc völgyében - és másutt is Gömörben - kevés eltéréssel a következő volt. Először a levest szolgálták fel. Ez kivétel nélkül minden lakodalomban tyúkhúsleves volt csigatésztával. A leves után főtt hús, vagy a levesben főtt töltött tyúk, hozzá tört krumpli (grulya) tejfellel habarva. Ehhez uborka, aszalt szilva vagy brusznyica. A következő fogás volt a káposzta, régen parasztkáposzta, a két világháború közötti évektől töltött káposzta. A főtt ételek után kalácsfélék következtek: herőce vagy pampuska (fánk), túrós és almás béles. A vacsora végeztével egy rövid időre a vendégek felálltak a helyükről, hogy a helyiséget a tánchoz előkészítsék. A közelben lakók hazamentek, a többiek az udvaron vagy más helyiségekben beszélgettek és daloltak. Az újrarendezkedés előtt a zenészeknek, a vőfélynek és azoknak, akik a lakodalmi asztalnál a „szolgálat" miatt nem foglalhattak helyet, megterítettek és az ételeket sorban ők is elfogyasztották. A násznép számára még egy terítésre sor került, közvetlenül a fejkötés előtt. Sok helyen ezt fejkötő vacsorának nevezték. Sornótázás Vacsorakor, közvetlenül a főételek befejezése után került sor az ún. sornótázásra. Ennek során a zenészek az asztalnál ülő vendégek nótáját egyenként elmuzsikálták. A szószóló nótájával kezdtek, majd a menyasszonyéval és a vőlegényével folytatták, utánuk pedig sorban, ahogyan az asztalnál ültek, a vendégek nótái következtek. A dalokat a zeneszóra közösen énekelték a résztvevők. A sornótázás jó alkalom volt arra, hogy a lakodalomban jelenlévők olyan dalt is megismerjenek, amelyet még nem ismertek vagy régi, ritkábban hallott nótát felelevenítsenek. A lakodalom vendégei között voltak más falubeliek, vagy olyan helybeliek, akik hosszabb-rövidebb ideig más községben laktak, vagy gyakorta eljártak más területre munkát vállalni stb., ahonnan új, addig a faluban nem ismert nótát hoztak. Ha ilyen dal került éneklésre, azt a lakodalomban a közösség jelentős számú tagja ismerhette meg, s ily módon a lakodalom fontos alkalma volt a dalok terjedésének, és egyúttal a régebbi anyag felelevenítésének, s általában a dalrepertoár éltető hagyományozódásának. Előkészület a tánchoz A vacsora után, amikor a zenészek, vőfélyek és más kisegítők is elfogyasztották az ételt, a lagzis házat (sátrat) előkészítették a táncmulatságra. A tányérokat összeszedték, az asztalokat, székeket kihord-