Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

gyakori volt a 3-5 gyermek. A pásztoroknál ennél is több. Földműves családban ritkán fordult elő a sok gyermek. Éppen ellenkezőleg, arra vigyáztak, hogy legfeljebb két gyermek szülessen, sőt, a két világháború közötti időszakban többnyire már csak egy gyermek született a legtöbb földműves családban. Az egyke az örökség miatt alakult ki. Ha csak egy gyermek volt - akár fiú, akár leány -, nem kellett a földet kettéosztani. „Minél szélesebb volt a földje valakinek a határban, annál jobban őrködött azon, hogy csak egy gyerek legyen a családban, esetleg kettő. Mert akkor a földet annyi felé kell elosztani, ahányan vannak a gyerekek. így jött divatba az egyke." A pásztorok a földmüvesekkel és az iparosokkal ellentétben éppen a sok gyermekre törekedtek. Az állatok őrzésénél nagy szükség volt a gyerekre, aki ebben a munkában egészen házas koráig az apa segítségére volt. Az urasági cselédek családja számára annál nagyobb volt a kommenció, minél többen dolgoztak a földeken. „A gyerek csak addig volt teher, amíg meg nem nőtt. Ha megnőtt, kellett az uradalomban." A sokgyermekes családokat - főleg azok, akiknek 1-2 gyerekük volt - megszólták. „Úgy szaporodnak, mint a nyulak" - mondták. Többnyire - a férfit hibáztatták a sok gyermek miatt. Egy-egy asszonyt is elítéltek, mondván: „Azért van sok gyermeke, mert semmi másra nem való csak az ágyra." A sokgyermekes szülök ezt mondták: „Ha az Isten nyulat ad, bokrot is ad mellé." Vagy: „Ahol jut kettőnek, jut háromnak is (négynek, ötnek stb.)." A házastársak nemi életét nagymértékben befolyásolta, hogy akartak-e gyermeket vagy sem. A szexuális kapcsolat a teherbeeséstől való aggódás miatt elsősorban az asszonyok számára, de a nem önző, a feleségére vigyázó férfiaknak is alig nyújtott örömet. Mivel az asszonyok a nemi érintkezéskor feszültté, szorongóvá váltak, nemcsak a férjüket fosztották meg a szerelmi felszabadultság érzésétől, a nők csak a legritkább esetben - vagy egyáltalában nem - jutottak el az orgazmusig. Magzatelhajtás A magzatéi hatást általában a nők vallási alapon bűnnek tekintették. A férfiak alig vagy egyáltalában nem tudtak arról, hogy a feleségük milyen módon szakította meg a terhességet, vagy „tette el a gyereket". Rendszerint csak később tudták meg az esetet. Ezt női feladatnak tartották, s kevésbé törődtek vele. Számukra csak az volt a fontos, hogy ne szülessen meg a számfeletti gyermek. . A terhesség megszakításában a legkülönbözőbb eljárások és módok ismeretesek. Ezek széles körben előfordultak. így pl. forró vízbe ültek, nehéz tárgyat cipeltek, fáról ugrottak le, kötéssel leszorították a hasat. Egy hiedelem szerint: közösüléskor az asszony a nagyujját nyomja a férje oldalába, akkor nem lesz terhes. A „kaparást'' is megkísérelték tapasztalt özvegyasszony vagy a bába segítségével. A falusi elöljáróság többnyire tudta, hogy kik azok a nőszemélyek, akik pénzért vagy természetbeni juttatásért magzatelhajtást vállaltak, de szemet hunytak felette. A falunak, a közösségnek gazdasági okok miatt is érdeke volt, hogy ne legyen nagy gyerekszaporulat. A jobb módúak már a két világháború közötti években is többnyire orvoshoz fordultak. A terhességmegszakítás az utóbbi évtizedekben már nem jelent problémát. A nem kívánt terhesség ellen újabban óvszert is használnak. Az idősebbek néhány olyan esetre is emlékeznek, amikor a megszületett gyermeket „tették el". Ráfogták, hogy halva született. Előfordult, hogy a falu nem tudott a terhességről. Az asszony lekötötte a hasát, bő ruhát viselt, hogy ne vegyék észre a terhességét. Emlékeznek egy esetre, amely szerint a gyermeket elásták a temetőben. Nem tették elég mélyre, a kutya kikaparta. Amikor híre ment, az emberek odaszaladtak. A legidősebb azt mondta, hogy ássanak mély gödröt, hantolják el jól a gyermeket és ne szóljanak az esetről hivatalos személyeknek. Ne terjedjen el a környéken, hogy a faluban megöltek egy csecsemőt. Meddőség A házasság legsúlyosabb gondjai közé tartozott a meddőség. Nagy szomorúságot jelentett mindkét félnek, ha nem született gyermek. A házastársak mindent elkövettek a meddőség ellen. Ha nincs gyermek, nincs kiért dolgozni, nincs aki egyenes ágon örököljön, nincs aki a házaspárt idős korában támogassa és gondozza.