Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Azt az asszonyt, aki valamilyen betegség miatt volt meddő, nem hibáztatták, inkább sajnálták. De azt, akiről úgy vélték, hogy még lány korában „megbabrálták", megvetették. A férj, még ha ő okozta is neki a bajt, elhidegült tőle. A meddő nők racionális és irracionális módon próbálkoztak segíteni magukon. Többnyire a bába javaslatára különböző növényekből főzetet készítettek, s abba ültek. A jobb módúak gyógyfürdőbe mentek és orvos segítségét is kérték. Az irracionális kísérlet között említhető az imádkozás, a búcsúi zarándoklás, offerok felajánlása, miséztetés stb. Az emberek a gyermekáldás elmaradásáért általában az asszonyt hibáztatták. Nem gondoltak arra, hogy ebben a férfi is hibás lehet. Ha azonban ez nyilvánvalóvá vált, az asszonyt sajnálták, a férjét szinte megvetették, csirának vagy kappannak nevezték. Az ilyen férfi többnyire búskomor lett, kerülte a társaságot, gyakran az italozásban talált vigasztalódást. Itt említem meg azt a történetet (Lévárt), hogyan tettek ártalmatlanná egy fiatal kántort, aki „nagykan" volt, s számos menyecskét elszédített, az elbeszélés szerint „meghágott." Egy sötét nyári estén a saját udvarán lesbe álltak a férfiak, s amikor a kántor hazament, pokrócot dobtak rá, megkötözték, a száját betömték és egy heréléshez értő pásztor a heréjét bicskával kimetszette. Az asszonyok azután féltökű kántornak nevezték, s az szégyenében távoli vidékre költözött. Terhesség A terhesség, a másállapot első jele a havibaj, a menstruáció megszűnése. A fogamzást teljesen bizonyosra vették, ha az asszonynak a konyhai vagy egyéb szagtól hányingere lett. A kívánósság is erre mutatott. Arról, hogy az asszony kinek mondja meg először, hogy teherbe esett, megoszlanak a vélemények. Többnyire úgy tartják, hogy az első gyermeknél a fiatalasszony az édesanyjának szól, a rendellenes tüneteket (hányás stb.) is neki mondja meg, tanácsot kér tőle stb. A férj tájékoztatása lényegében ezzel egy időben történik, majd csak azt követően szólnak róla a család többi tagjának, rokonoknak és barátoknak. Mindez az első gyermeknél szokásos, később ezt már nem tartják szükségesnek, „úgyis megtudják". Amikor már sok gyermek volt, a terhességet inkább titkolni szerették volna, mert sokan szégyenkeztek a sok gyerek miatt. Az első gyermeknél az anyáért, a születendő gyermekért misét mondattak, s az imába mindig belefoglalták. Az állapotos nő a családban megkülönböztetett figyelemben részesült. Megkímélték a munkában, nem engedték, hogy nehéz terhet emeljen. A szegényebb nők helyzete nehezebb volt. A munkából nem maradhatott el. Éppen úgy dolgozott, mint a terhesség előtt. Mentek a mezőre, kapáltak, takartak, sőt az aratásban is részt vettek. Előfordult, hogy az utolsó pillanatig dolgoztak, s a gyermeket a mezőn szülték meg. A nemi életet a terhesség ideje alatt nem korlátozták. A férfiak az utolsó pillanatban sem törődtek azzal, hogy az előrehaladott állapotú nővel a közösülés problémát okozhat. Az asszonyok hiába próbáltak ellenállni, a férfi még az utolsó hónapban, de volt, aki a szülés előtti napon is „kikövetelte" a szeretkezést. Az ilyen „csíntalan" férfiak a havi vérzéskor is „rámásztak" az asszonyra. Ha a nőnek szokatlanul nagy volt a hasa, úgy vélték, hogy fiúgyermeket szül, ellenben ha kicsi a hasa, akkor leánygyermeke lesz. A születendő gyermek nemére a has formájából is következtettek: ha az anya hasa hegyes alakú, akkor fiú, ha kerek, akkor leány születik. A terhes asszonnyal kapcsolatban számos tiltó cselekvés ismeretes. Nem szabad lopni, hazudni, halottat megnézni, csorba, törött edényből enni vagy inni, fát vágni, tüzet fújni, sánta, béna gyermekre vagy felnőttre rácsodálkozni, megbámulni. A hiedelem szerint a tilalom megszegése a gyermekre hátrányos következménnyel jár. Pl. lopós, hazudós, csúnya, buta, rokkant lesz, vagy hasonlít arra, akire vagy amire a terhes nő rácsodálkozott. Az anyajegy is valamilyen tilalommal vagy olyan cselekvéssel áll összefüggésben, amit az állapotos asszonnyal kapcsolatban nem lenne szabad megtenni, illetőleg, amitől óvakodnia kellene. A terhes nő testéhez nem volt szabad semmit hozzányomni vagy hozzádobni. Példák vannak arra, hogy ha megdobják szilvával vagy szilvamaggal, akkor ott a gyermeken folt - anyajegy - keletkezik. De ne is kívánja meg a szilvát vagy a cseresznyét, mert akkor is kialakulhat anyajegy. Lévárti példa szerint egy fiatalasszony látta, hogy a komája nyulat nyúz. Odament és a koma a nyúlbőrt a farához csapta. Egy idősebb asszony ezt látva azt mondta, hogy a nyúlbőr rajta lesz a gyereken. Valóban úgy történt.