Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI LÉVÁRTON ÉS DERESKEN

Az emberélet fordulóinak szokásai Lévárton és Deresken A

gömöri Turóc-völgy falvaiban az 1970-es években jelentős földrajzi gyűjtést végeztem. Különösen két falu, Lévárt és Deresk népi kultúráját vizsgáltam behatóbban. A két településről több közleményt publikáltam. A Szülőföldön, hontalanul című munkámban egy lévárti fazekasföldműves elbeszélése nyomán a szégyenletes deportálás emlékét idéztem fel. Tanítványommal áttekintettem a fazekasság múltját, leírtam a hagyományos ételeket, közöltem dalokat, balladákat, mondákat, anekdotákat, szokásokat és hiedelmeket. Gyűjtésemből az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokásokat mutatom be. Leírom azokat a hagyományokat, amelyek a születés, a szerelmi élet, a párválasztás, az esküvő, a lakodalom, a halál és a temetés szokáskörére vonatkoznak. Célom az anyagbemutatás, az idős adatközlők elmondásai nyomán elsősorban a századforduló és a két világháború közötti évek hagyományaira irányítva a figyelmet. A két faluról, Lévártról és Dereskről a Két fazekas falu Gömörben és a Népi táplálkozás három gömöri völgyben című kötetekben részletesen írtam. Ezekre visszautalva itt csak néhány fontosabb adatra utalok. A két falu lakossága földműveléssel foglalkozik. Az első világháborúig a cserépkészítés, a fazekasság a legfontosabb foglalkozási ág volt. A mesterség a két világháború közötti időben háttérbe szorult, s ma már csak Deresken él és dolgozik fazekas. Lévárt és Deresk pár km-re fekszik egymástól. A két falu között szoros volt a kapcsolat. A szájhagyomány, de a valóság szerint is, nem volt olyan család, amelyik valamilyen formában ne kapcsolódott volna a fazekassághoz. Akik nem készítették a cserepet, azok fuvarozták és árulták. Rendkívül fontos volt a vásározás. A dereski és lévárti edényekkel, korsókkal stb. bejárták az egész Tiszántúlt, eljutottak a nyírségi falvakba, s évtizedeken át rendkívül nagy mennyiséget értékesítve a gömöri Turóc-völgy két falujának edényei bekerültek az észak- és kelet-magyarországi falvak háztartásába. A két világháború közötti időben a fazekasmunka háttérbe szorult, megszakadtak a piacozási, a vásározási lehetőségek. A lakosság földművelésből, állattenyésztésből élt és él jelenleg is. Mindkét falu katolikus vallású, gyakran közös papjuk volt, az összeházasodás révén nagy a rokoni kapcsolat. Szokásaik - éppen a szoros közösségi kapcsolat következtében - megegyeznek, alig figyelhető meg csekély eltérés, az is inkább individuális jellegű, s így a szokásanyag ismertetése során a két falu együtt szerepel. A két falu élete évszázadok során szorosan összekapcsolódott. Az okleveles adatokban Deresk bukkan fel hamarább. Már 1243-ban lakott helyként szerepel. Ez időben Lévárt területe Lice határához tartozott, s önálló élete jóval későbbi dátumhoz (1427) kapcsolható. A gyepük vonalába estek, s ez történetükre rányomta bélyegét. Mindkét falu kezdettől magyar nyelvű. Évszázadok folyamán szláv népelemek is beépültek és beolvadtak a magyar közösségekbe. Az újkori forrásokból rendkívül figyelemre méltóak Pesty Frigyes Helységnévtárának (1864) adatai is: „Deresk, Gömör Vármegyében, Ratkói járás Kövi szakaszban, Tornalljától nyugatnak 2, Jolsvától délnek Wi, Ratkótól keletnek 2 órányi távolságra fekszik, Turócz, rétszerü patak partján, melly Vashegyből Szinki határban fakadván, dél keleti irányban Rákos, Kövi, Deresk és Lévárt határait öntözve Sankfeli határban Ratkó völgyi hason nevű patakkal egyesülvén Runyai határban Sajóba szakad. Deresknek földjei fejér és vernyeges agyag vegyítve apró békasó kavacscsal, helyenként agyagpallával, de mészköves sziklás helyek is találtatnak, mind a' mellett szorgalmas művelés által termékeny, középterméskor 4-5, kedvező időben 6,7-8 singet ád a tiszta búza és rozs. Lakosságának a száma majdnem 1000 lélek, vallása: tisztán róm. kat. rosnyói püspöki megyéhez, Putnok esperesi kerülethez tartozik. Pázmán Egyházi névtára szerint már 1300-ban Plébánia létezett, a' csehek telepedésével Husz tanai fogadtattak el, kiktől építtetett a jelenlegi templom szentélje, védelmi állapotra szánt, lőrésekkel ellátott körfallal, de nem sokáig uralkodhattak, mert a' jelenlegi hivatalos