Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

KORTESNÓTÁK ÉS TÖRTÉNETEK

A kortesek csalódása: Kovács Jóska és a Pista, Mind a kettő Adámista. Várják a nagy fordulatot, De nem kapnak ajándékot. Béres üti a vasat, Káromkodik, majd megszakad, Mért szavaztam Nagy Ádámra, Nincs kilátás borivásra. A földműves költő véleménye és gúnyos bírálata fejeződik ki a földbirtokos képviselőkről - függetlenül attól, hogy a példában győztes vagy bukott jelöltről van-e szó - az alábbi versszakban. A jelöltek az ugarról álmodozó szegényparasztoknak, agrárproletároknak földet ígérnek, de az a hold nem a földön, hanem az égen van: Simon tépi az avarát, Álmodozik sok ugarát. Amit Adám mér a holdban, A magas paradicsomban. A két világháború közötti választások alkalmával a falusi választók megnyerésére helybeli korteseket - gyakran értelmesebb parasztembereket - bíznak meg, akik különböző fogásokkal igyekeztek jelöltjük számára a szavazatokat megszerezni. A falusi kortesekről számos anekdotisztikus történet ismeretes. Ezeknek az összegyűjtése rendkívül tanulságos eredményt hozna. Többnyire a bukott jelölt korteseiről szólnak a gunyoros, ironikus történetek. Csípős gúnnyal emlékeznek a tehetetlen, a nép ügyeiért semmit nem tevő képviselőkről is. Putnok környékén Putnoky Móric képviselőről napjainkig ismeretes a következő történet idősebbek emlékezetében: „Putnoki Móricot sokszor buzdították arra a választókerületében, hogy szólaljon fel az országgyűlésben. Egyszer elhatározta, hogy felszólal. Úgy is lett. Jelentkezett. Megkapta a szót. Felállt és a következőket mondta: - Uraim, lenne egy javaslatom! Csukjuk be az ablakot, mert huzat van!" (Elmondta Lökös Lajos, Hét) Ennél megsemmisítőbb bírálatot országgyűlési képviselő aligha kapott Magyarországon. A villanásnyi anekdota - amely nem áll elszigetelten - hűen kifejezi a nép véleményét választott képviselőiről. A következő történet egy Vasadi Balogh György nevű képviselőről szól, aki a Bethlen-kormány alatt volt az országgyűlés tagja. A népi emlékezés szerint interpellációt nyújtott be azért, hogy a képviselők is kapjanak földet a földreformból. Ezt azonban az országgyűlés nem szavazta meg. Domby Lajos 84 éves alsószuhai (Szuha-völgy) földműves a képviselőt kigúnyoló korabeli verset idézett fel, amelyből egy részletet bemutatunk: Azt álmodta, hogy mint követ, Úr leszek, nem hadi árva, 0 is kap egy sarok-követ. Az ekémnek nem lesz párja. A reformból ötven holdat, Nyomában a kő is porlad, Intenzíven gazdálkodhat. Drózdi nekem ugarolhat. De elszállt a boldog álom, Reformföldem nem találom, Nem vethetek hát egyebet, Csak néhány cigánykereket. Számos példa mutatja, hogy a parasztköltők kortesversei, kortesnótái bekerültek a néphagyományba. Komoróczy Miklós írja, hogy az upponyi híres verselő, Dalos Pista nótáit a barkók széltében-hosszában dalolták. A századfordulón Dédesen Ábrányi Kornél és Holló Mihály volt a jelölt. Az upponyi verselő minden bizonnyal mindkét fél költéseinek írt nótát. Egy részlet az Ábrányi-pártiakéból: Kinyílott a babér virág, Ilyen ember kell minekőnk, A követőnk író diák! Ábrányi lesz a követőnk!