Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

KORTESNÓTÁK ÉS TÖRTÉNETEK

A Holló-pártiak Ábrányi ellen: Pestyi ember ígér sokat, Nem értyi ő a mi szavónk', De a végén keveset ad, Nem is segíthetyi bajónk'} A kortesdalokkal a néprajzi szakirodalom keveset foglalkozott. Szendrey Zsigmond 1925-ben felhívja ugyan a figyelmet a kortesdalok gyűjtésének fontosságára, azonban e téren az azóta eltelt több mint fél évszázad folyamán alig történt eredmény. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a kortesnóták rövid életűek voltak, egy kampány termékei, olyan alkalmi dalok, amelyek a követválasztással betöltötték szerepüket, s azután szinte egyik napról a másikra elvesztették funkciójukat és eltűntek. A nagyobb mezővárosokban az agrárszocialista mozgalmak során számos kortesdal keletkezett. Idevonatkozóan már a múlt században megjelent egy kisebb gyűjtemény, s száz évvel később elemző tanulmány foglalkozott a századforduló parasztmozgalmainak kortesnótáival.

2 Ez a tanulmány is jól igazolja Szendrey Zsigmond megállapítását, amely szerint a kortesdalok kortörténeti szempontból elsőrangú források.

3 A kortesnóták a 19. század első felének politikai harcaiban alakultak ki, s a népi, társadalmi mozgalmakkal párhuzamosan jöttek létre egészen 1945-ig, illetőleg pár évig még azt követően is. A reformkor időszakából fennmaradt nóták még messze állnak a népi alkotásoktól, s jelentősebb emléke a néphagyományban sem maradt fenn. Ez érthető is, mivel a szélesebb néprétegek, a falusi lakosság szavazataiért jóval később indult meg egy-egy jelölt érdekében a korteskedés. A múlt századból kéziratban fennmaradt kortesversek egy részét lehetséges, hogy nem dalolták, mint ahogy ez feltételezhető a Tolnai Vilmos által közölt példákról.

4 Ezt igazolják későbbi adatok is. A karcagi követválasztások alkalmával röpcédulákat szórtak, amelyeken választási rigmusok állottak.

5 A dalolásra írt szövegek aránylag rövidek, eleve dallamosak, s a szerzők arra törekedtek, hogy közismert nótákra könnyen dalolhatok legyenek. Mindezek a tényleges kortesnóták felismerését a múlt századi szövegekkel kapcsolatban is elősegítik. Idevonatkozóan egy korai, 1839-ből fennmaradt tolnai kortesdalt mutatunk be.

6 Mi tolnai víg nemesek, Tahy Károly másodjának, Válasszunk hát követeket, Igen jó lesz a társának, Ej huj már úgy vagyon, Ej huj már úgy vagyon, Bezerédijó lesz nagyon. Az igazság köztünk vagyon Ne nézz nemes ajándokra, Nézzél e két magyarokra, Ej huj Bezerédj, Régi elejönk vitézi! A könnyedség, a dallamosság érződik a következő kortesnótán, amelyet Nagyszalontán daloltak az Arany László képviselősége mellett korteskedők 1892-ben:

7 Szalontának lesz követje, Saját fia, hű szülöttje, Maga Arany, szava ezüst, Ne is álmodd, hogy te kiüsd. 1 Komoróczy Miklós: Némely palóc históriák. Rozsnyó, 1901. 19-20. 2 Nagy Dezső: A századforduló parasztmozgalmainak szellemi hagyományai. In: A parasztdaltól a munkásdalig (szerk.: Katona hnre-Maróthy János-Szathmári Antal). Budapest, 1968. 251 kk.; Kortesdalokra példákat 1. még: Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete. Budapest, 1952. 134 kk. 3 Szendrey Zsigmond: A kortesnótákról. Ethn., XXXVI. 1925. 166.; L. összefoglalóan: Katona Imre: Kortesdal. Magyar Néprajzi Lexikon, III. Budapest, 1980. 279-280. 4 Tolnai Vilmos: Kortesnóták a kubinszky-pecsovics-világból. Irodalomtörténeti Közlemények, XXV. 1915. 471 kk. 5 Száz Béla: Követválasztások Karcagon. Múzeumi Levelek, 25-26. 1975. 9. 6 A Béri Balogh Ádám Múzeum gyűjteményében. 7 Ruszoly József: Megtámadott képviselőválasztások Bihar vármegyében (1861-1913). A Bihari Múzeum Évkönyve, II. Berettyóújfalu, 1978.175.