Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK
Nagyzol a gyerek Egy asszony igen veri a gyerekét az udvaron. Arra megy a pap. - Mért bántja azt a gyereket, lelkem? - Azért tisztelendő úr, mert mindig nagyzol. - Hogyhogy nagyzol? - Hát úgy, hogy az apja egy nagyot fingott, ő meg még nagyobbat akart és beszart... Különb apa A suttyó legényke szántott az apjával. Az apa fogta az ekét, a fiú vezette a lovat. Az eke a kemény földből ki-kiugrott. Az ember bosszús volt, hogy így elrontódik a szántás, hát szidja a fiát, amiért elrontja a szántást. - Nem én rontom el, hanem édesapám - vélekedik a fiú. - Hogy beszélsz te így az apáddal! Valamikor én nem mertem feleselni az apámmal. - Volt is magának apja! - Volt bizony, különb, mint neked... Ez a fiú katona lesz... Negyvenötben egy kisfiú játékpuskával rákiáltott egy orosz katonára: - Sztoj ! Davaj csaszi ! Megáll a katona. Látja, hogy a kisfiú játszik. A karjáról lecsatolja az óráját és odaadja neki. A gyerek szalad, az anyjának mutatja az órát. Az anya adná vissza, de a katona rácsatolja az órát a gyerek karjára és biztatólag mondja a fiatalasszonynak: - Karasó! Szoldát bugye! A Becze fiú és a tanító úr A Becze fiú kint álldogál az udvaron a kerítés mellett. Arra megy a tanító úr. Rászól a gyerekre: - Hogy vagyunk, Becze? - Nadrágban, tanító úr! Másnap a történelmet tanulták az iskolában. Azt mondja a tanító úr: - No, Becze, mondd meg csak, mikor halt meg Rákóczi Ferenc? - Meghalt? Nem is tudtam, hogy meghalt! - No, akkor gyere csak ki! - fogta kézbe a pálcát a tanító úr. - A tegnapi feleletért három, a maiért ismét három, az összesen hat... Told le a nadrágodat! Sup, sup, sup... hat. - No, most hogy vagyunk, Becze? Betűzni a kecskének Károly bácsi kérdezi a Miska fiút: - Megvan-e még a kecskétek? - Megvan, megvan, nem adjuk el, mert jó teje van meg sokat ad. - Megtanítottad-e olvasni? - Én még erről nem hallottam. Hogy lehet megtanítani? - Meglehet azt öcsém, igen könnyen. - Hogyan, Károly bácsi? - Úgy, hogy az öledbe ülteted és betűzgetel neki... Érted? Betűzgetel... á, bé, cé, mek-mek-mek... Pisti felel a papnak A pap hittant tanított a gyerekeknek. Egyszer azt akarta megtudni, hogy a szülők vajon imádkoznak-e reggel, amikor felkelnek. Pisti, az urasági kondás fia, egy kicsit ütődött volt, tőle kérdezte elsőként a pap: - No, Pisti, mondd csak, mit csinál édesapád reggel, amikor felkel. Pisti feláll, komolyan és pontosan válaszol: - Hát, mikor az én édesapám reggel felkel, igen köhög, kimegy az udvarra, prüszköl, hugyozik, aztán nagyokat fingik. Miről rokon? Kérdezi a gyerek az édesanyját: - Édesanyám, tessék már mondani, hogy a Zsuzsó néne nekünk miről rokon? - Hát, fiam, ő az apád testvére. - Hát Mihály bátyám? - O meg az én testvérem, arról rokon. - Hát a nagymama? - A, fiam, Mihály bátyádnak meg nekem az édesanyám. - Hát édesapám miről rokon? - Az apád faszáról. Hát még ezt se tudod, te buta jószága az istennek! Ferkó meg a hat tyúk A kis Ferkó édesanyja eltörte a villanykörtét, s csak ennyit szólt: - No, kisfiam, ezt már baszhattyuk. Másnap az iskolában kérdezi a tanító néni: - No, gyerekek, ki tud a tyúkról valamit mondani? Sokan jelentkeztek, aztán Ferkóra került a sor. - Én azt tudom, tanító néni, hogy villanykörtéből lesznek a tyúkok. - Hogyhogy, Ferkó!
