Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

ADOMÁK, TRÉFÁS TÖRTÉNETEK

keresnünk. A rendőr, a köz embere szerte a világon a tréfák, az adomák kedvelt alakja. Egy tény: szinte kivétel nélkül a rendőr alakján, tettein, intézkedésein nevetünk, s a vele szembe állított szereplő, legyen az paraszt, munkás vagy genre alak, mint a vándor drótos, cigány stb. mindig nevetségessé teszi a rendőrt. A hatalom emberei mindig hálás témául szolgáltak a szórakoztató irodalomnak. Őket kigúnyolni, rajtuk nevetni teljesen természetesnek tartják az emberek. A rendőradoma hőse mindenki által ismert személy, nem konkrétan, hanem mint egy típus, mint egy általánosított figura, akivel kapcsolatban mind az elmondónak, mind a hallgatónak van valamilyen személyes „ismeretélménye (kezdhetnénk a gyermekijesztőkkel), s így a történet jobban köthető, érthetőbb és - ami a legfontosabb - hatásosabb. A rendőrhöz kapcsolódó sztorinak majdnem mindig biztos a sikere. Valamilyen sajátos lelki kielégülést nyújtanak ezek az adomák. Olyan szelepként szolgálnak, amely révén a mindenkori hatalomhoz kapcsolódó (szinte a gyermekkortól látensen lappangó) feszültség feloldódik és a nevetésben szétpukkanva eliramlik. A faluban megforduló városi hivatali személyek közül a parasztembereknek leginkább a fináncokkal volt valamilyen ügyük-bajuk, kapcsolatuk. Bizonyára ez az oka annak, hogy a finánc gyakran megjelenik a különböző népi elbeszélésekben, sőt a tréfás népi játékokban is. A dohányt termelő parasztembernek legtöbb gondot a maga számára megtartott ún. szüzdohány adta. Mivel a dohány mindig állami monopólium volt, szigorúan tiltva volt a dohány visszatartása bármilyen kis mennyiségben még az őstermelőnek is. De ki hinné azt el, hogy aki megtermeli a dohányt, mindet beszolgáltatja, azután a boltban megveszi. Nyilvánvaló, hogy saját szükségletre, esetleg szomszédnak, rokonnak minden termelő visszatartott egy bizonyos mennyiséget. Jól tudták ezt a fináncok. Éppen ezért gyakran rajtaütöttek egyegy gazdán, s „motoztak". A legrejtettebbnek vélt helyeket is felkutatták. A parasztember csavaros eszén azonban nem mindig tudtak kifogni. Az adomák nevetségessé teszik a dohányt kereső fináncokat, s az emberek számára méltó elégtételt ad a dolgavégezetlenül elkullogó becsapott finánc látványa (Szűzdohány a hordóban, Szűzdohány az asszony lába közt, A kutya lyuka). A katona-, a rendőr- és a finánc adoma iránt sajátos érdeklődés nyilvánult meg a népi közösségekben. A katonatörténetek különösen kedveltek voltak, s a kevésbé vagy egyáltalában nem ismert katonaélet epizódjait a nők is szívesen hallgatták. A csendőr- és a finánc adomák egyre inkább háttérbe szorulnak. Az esetek érdektelenné váltak a csendőrök eltűnése, illetőleg a fináncok ilyen jellegű tevékenységének a megszűnése miatt. A katonaesetek „örök" életűek, újra és újra megtörténhetnek, az egyes sztorisémák újabb szituációkra applikálódhatnak, feltöltődhetnek és felfrissülhetnek. A rendőrviccek, tréfák hasonlóképpen megújulnak, s az adoma-mondák repertoárját folyamatosan gazdagítják. Cigányok A magyar népi adomák legtöbbet szerepeltetett alakja a cigány. Népszerűsége Európa más népeinél is hasonló. A legkülönbözőbb változatokban, kapcsolatokban, szereplőtárssal és szituációkban jelenik meg. Tér és idő nélküli mesebeli figura, aki mindent megtehet, akivel minden megtörténhet. Mindenki által kedvelt és szimpatikus alak. Hol rajta nevetünk, hol pedig azon, hogyan szedte rá szereplötársát, hogyan járt túl az „okosok", az urak eszén. Egyszer a putriban családja körében találjuk, máskor a palotában, majd a paraszttal évődik, azután pedig a nagyságos asszonnyal szerelmeskedik. Ezerarcú hős, akit az adoma teremtett, éltet és örök életet biztosít neki. A cigányadomák kialakulásának idejét aligha tudjuk pontosan meghatározni. Nyilvánvaló azonban, hogy Magyarországon a cigányok megjelenését követően még hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy a cigány, mint típus, adomahőssé váljon. Ezt az időpontot a 17. század körülire helyezhetjük, s aligha tehetnénk korábbra elsősorban a cigányoknak a magyar történelemben és társadalomban elfoglalt helyzete miatt. Később azonban az érdeklődés nagymértékben megnyilvánul irántuk, s alakjuk a folklórban és az irodalomban egyaránt nagy népszerűséget jelezve a legkülönbözőbb műfajokban megjelenik. A cigányokról sokat és sokszor írtak. Talán megengedhető, hogy az adomák hátterének a felvázolásához egészen röviden itt is szóljunk a cigányság európai és magyarországi megjelenéséről. A cigányokra vonatkozó történeti adatok azt mutatják, hogy már a 11-12. században megjelentek Görögországban és attól kezdve gyorsan feltűntek Európa különböző pontjain. Az első időszakaszban a cigányok a Balkán területén szóródtak szét. Közép-Európába az első cigánycsoport minden valószínűség szerint II. Endre jeruzsálemi kereszteshadjáratából (1218) visszatérő, erősen vegyes összetételű csapatához csatlakozva jutott el. A 14. században különböző források már említik a cigányok jelenlétét Magyarország több megyéjében. A 15. században már csehföldön is megjelennek a cigányok, amint arról a cseh króni-