Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
A búza elterjedése a földön Valamikor régen élt két testvér. Egymástól távol laktak. Elhatározták, hogy földműveléssel foglalkoznak. Amikor először arattak, nagyon kevés búzájuk termett. Csak egy-egy véka. A fiatalabb fogta a maga búzáját, elindult a bátyjához, hogy elviszi, mivel annak nagyobb a családja. Az ösvénynél találkozott a bátyjával, aki szintén a búzáját vitte. Ö meg az öccsének akarta adni. A találkozásnál a nagy örömben és boldogságban a búzát mindkettő széjjelszórta. Krisztus Urunknak nagyon tetszett ez az eset és megáldotta a búzát. Ezután bő termése lett a két testvérnek. Jutott mindenkinek belőle az egész világon. (Uraj, Czene József, 48 é. 1963) A búzakalász megrövidülése 1. Isten Szent Péterrel határnézésen volt. Látta, hogy egy asszony sarlózza a gabonát. Az Isten megkérdezte, hogy mit csinál. Sok a termés, hát levágok belőle - válaszolt az asszony. Isten nem szólt semmit se rá. Továbbmentek és az Isten megszólított egy másik asszonyt: Jó asszony, mit csinálsz? Lószart! - felelte az asszony. Ekkor az Isten nagyon, megharagudott és lefosztotta a búzát, csaknem a hegyéig. (Uraj, Czene József, 48 é. 1963) 2. Isten, amikor a földön járt, egy parasztembertől megkérdezte, hogy meg van-e elégedve a terméssel. Az ember azt válaszolta, hogy még sok is a termés, bár ne volna annyi. Erre az Isten azt mondta a parasztnak, hogy ne búsuljék, nem lesz ezután annyi. És végighúzta a kezét a búzán, oszt csak a végibe hagyott egy kis kalászt. (Gömörszőlős, E. Kovács László, 35 é. 1963) 3. Egy asszony ment az úton és vitte magával a gyerekét az ölében. A gyerekre ráéredett, oszt bepiszkolt. Nem volt mivel kitörölni az ülepét. Az asszony elővette a kosarából a friss lángost, amit az urának vitt ki a mezőre és azzal törülte ki a gyereke fenekét. Jézus Krisztus látta ezt és elhatározta, hogy elveszi a búzát az emberektől, hogy ne tudjanak többet lángost sütni. Lenyúlt a búza tövéhez. Végighúzta az ujját a búzaszáron, mert akkor még mind szem volt a búzán, úgyhogy csak egy kicsit hagyott a tetején. Azt mondta, hogy azt is csak az állatoknak hagyja. Ezért kell szeretni az állatokat, mert mi is csak az övékéből élünk. (Szuhafő, Téglás Józsefne, 73 é. 1865) 4. Jézus Krisztus Péterrel a földön járt. Szállást kérni bementek egy házba. Ott másnap az asszony kenyeret sütött. A gyereke bepiszkolt. Piszkos fenekét egy frissen sült lángossal törülte ki az anyja. Akkor Jézus Krisztus Péterrel otthagyta a házat. Nagyon bosszankodott azon, amit látott. Éppen egy búzaföld mellett mentek el. Akkor még a búza földig kalászos volt. Jézus Krisztus végighúzta a kezét a kalászon. Nem hagyott csak egy arasztot a kutyának meg a macskának, mert az emberek nem érdemlik meg. Azóta kicsi a búzakalász. (Hét, Gecse Márton, 60 é. 1960) 5. Valamikor végig szem volt a búzán, nem úgy, mint most. Jézus Krisztus a földön jártában meglátta, hogy az emberek nem adtak enni a kutyáknak meg a macskáknak. Néha, ami csepp maradt nekik, azon is veszekedtek. Azóta haragszik a kutya a macskára, mert a macska szemtelen volt és elszaladt a kenyérdarabbal. Jézus Krisztus akkor végighúzta a kezét a száron és csak egy kicsit hagyott a tetején. Ezt a kutyáknak meg a macskáknak hagyom - mondta. (Szuhafő, Téglás Józsefne, 73 é. 1965) Jézus képe a búzaszemen Amikor Jézus Krisztus a földön járt, egy búzatábla mellett feküdt le aludni. A búza megvédte a széltől. És akkor Jézus Krisztus, amikor felébredt, belehajtotta a fejét a búzatáblába és megcsókolta. Azóta abban a kis mélyedésben a búzaszem alsó végén Krisztus urunk képe van. (Szuhafő, Téglás Józsefne, 73 é. 1965)
