Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
Jézus üldözése Jézust üldözték az ellenségei. El akarták veszejteni. Már egészen közel jártak hozzá, amikor egy búzavetés mellett haladt. A parasztember akkor fejezte be a vetést. Készülődött hazafele. Elment mellette egy vándor ember, szakálla, hosszú haja volt, köntös a vállán, saru a lábán, bot a kezében. Köszönt illedelmesen. A poroszlók már ott is voltak. Kérdik tőle, látott-e arra elmenni egy embert. Csak annyit mondott, látott, de az még akkor volt, amikor a búzát vetette. Akkor az üldözők visszafordultak. A paraszt hátranézett, nem hitt a szemének. A búza embermagasságúra nőtt és már kalászok is voltak. Akkor tudta meg, hogy ki volt a szakállas vándor, az Úrjézus. A búza eltakarta a poroszlók elől. Azóta mondják az emberek a búzára, hogy élet. (Lévárt, Horváth Lajosné, 1975) Szent Péter szamara Jézus azt mondta Péternek, hogy nincs többé szükség a szamarára, vigye a vásárra, adja el. Fogta Péter a szamár kötelét és elvezette a vásárra. Az első vevő kérdezi Pétertől, öreg-e a szamár? Péter nem akart hazudni, azt válaszolta, hogy bizony öreg már. A vevő elment, mert nem akart öreg szamarat vásárolni. Jött a másik vevő és kérdezi, volt-e már beteg a szamár. Péter mondta, hogy bizony volt már beteg. Erre a vevő otthagyta. Ment a harmadik vevő, az meg azt kérdezte, hogy rúg-e a szamár. Péter bevallotta, hogy néha rúg a jószág. Az a vevő is elment, így aztán nem kelt el a szamár. Vége lett a vásárnak. Péter nem akarta visszavinni a szamarat, hát odakötötte a vásár korlátjához, otthagyta. Ezért mondják, ha valaki nem tud valamit eladni, hogy becstelen, mint a Szent Péter szamara. (Lévárt, Horváth Lajos, 69 é. 1973) Szent Péter farsangol Szent Péter farsang három utolsó napján szeretett volna a földre lejönni, hogy egy kis mulatságban neki is legyen része, ezért elkéredzkedett az Úrtól: - Kérlek Uram, bocsájj le engem a földre ! Azt kérdi tőle az Úr: - Hát aztán minek mennél Péter te a földre? - Hát Uram, tudva hogy fassang van most, én is szeretnék egy kicsit fassangolni. Azt mondta az Úr Isten: - No, nem bánom Péter, három napra elbocsátlak, de harmad nap múlva gyere vissza. Le is jött Péter, de bizony a három nap után csak egy hét múlva ment vissza. Már az Úr Isten aligság győzte várni. Mikor vissza ment Péter, kérdőre fogta: - Hát Péter hol maradtál ilyen soká? - Biz Uram elmulattunk a földön. Mindenfelé nagy vígság volt, nem tudtam szabadulni. - Hát aztán engem emlegettek-e az emberek? - Dehogy emlegettek Uram, eszébe se jutottál senkinek, mindenki csak a mulatságnak élt. Igen jó soruk van az embereknek. Más esztendőn ismét kéredzkedik ám Péter. Azt mondja neki az Úr: - Jól van Péter, eleresztelek, fassang után még két hétig maradhatsz. De bizony Péter már másnap visszament. Amint meglátja az Úr Isten, megkérdezi tőle: - Hát téged mi hozott vissza ilyen hamar? Hiszen még egy napig sem voltál. - Jaj Uram! Nincs most kedve senkinek, nagy a földön a nyomorúság, nem mulat most senki, hiába van fassang. - Hát engem emlegettek-e az emberek? - Bizony Uram az egész földön csak a te nevedet kiáltozzák, hogy: Uram Isten könyörülj rajtunk, mert elveszünk. Azt mondja az Úr: - No látod, Péter, ilyenek az emberek, ha mindig jó dolguk volna, sohase jutnék én az eszükbe. (A legendát több adatközlömtől hallottam, azonban töredékesen, utalásszerűén. Kerek változatát Illés József lejegyzésében fedeztem fél, ezt közlöm. Bánréve, 1921)
