Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
A farkassá változás képzeténél a ponyvái hatásokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. György Lajos A magyar regény előzményei című munkájában egy Kassán 1798-ban megjelent kiadványról írja, hogy abban egy „Szép Tündér Asszony" bonyolítja a cselekményt, aki minden éjfélkor farkassá változik, és széttépi azokat a szerencsétleneket, akikre szereleméhségből megharagszik. 46 Tömörkény István egyik írásából tudjuk, hogy a szakállas farkasról ponyvái olvasmány még a 20. század elején is forgalomban volt. 47 Dégh Linda pedig az AaTh 449 Am mesetípussal kapcsolatban a szakállas farkas mesei előfordulására mutat rá. 4 Az európai és a távolabbi népek hagyományában ismeretes párhuzamok köteteket töltenek meg. A német Werwolfról, a svéd Varulvenről monográfia és nagyszámú közlemény jelent meg. A Kárpátmedencében élő népek idevonatkozó hiedelmeinek és mondáinak a feldolgozása további kutatási feladat. Kincs a barlangban Egy lévárti fazekas, Szobonya Pál alföldi piacozó vándorút)a során egy koldust vett fel a szekerére, aki a segítségért, miután megtudta, hogy a fazekas Lévártra való, elárulta, hogy fiatal korában nagy kincshez jutott, de menekülnie kellett, és ott a lévárti hegyen egy barlangban elásta. A barlang azon a helyen van, ahol egymás mellett három forrás ered. A hegy a Somoskút feletti barlangra illett. A fazekas társaival hetekig járta a barlangot, de nem találtak semmit. Sokan próbálkoztak a kincskereséssel. Bizonyosra vették, hogy van kincs a barlangban, mert többen látták, hogy Szent György éjszakáján a kincs lángot vetett és a fény a barlangból kiviláglott. A kincset azonban senkinek nem sikerült megtalálnia. (Lévárt, Horváth Lajos, 69 é. 1973) Legendák Hogyan lett szőrös Éva lába köze? Az isten agyagból készítette az embert és lelket lehelt bele. Ádám egyedül unatkozott, ezért a jó Isten kivette az oldalbordáját és abból teremtette Évát, hogy Ádám ne legyen egyedül. A haj és a bajusz úgy nőtt ki Ádámon, hogy megfürdött olyan patak vizében, amely a szőröket és a bajuszát, meg a haját megnövesztette a testén. Évának csak a fejét engedte megvizezni. De ahogy Éva ott állt a vízben, egy légy megcsípte a farát, odacsapott, a víz a lába közé fröccsent, így aztán neki is nőtt ott szőr, nemcsak Ádámnak. (Sajószentkirály, Valent István, 80 é. 1973) Noé és a szőlő leve A vízözön alatt a szőlő nem pusztult el. Amikor Noé kiszállt a bárkából, a szőlőből szedett egy fahordóra valót. A szőlő nedvét kigyömöszölte egy másik hordóba, merthogy azt majd jó lesz víz helyett iszogatnia. Egy időre megfelejtkezett róla. Azalatt a szőlő leve kiforrt. Amikor Noé szomjas lett, ivott belőle. Nagyon ízlett neki. Addig-addig nyelegette a finom italt, hogy lerészegedett. Amikor az egyik lánya meglátta, hangosan nevetett, hívta a többi lánytestvérét is, hogy lássák, mint járt az apjuk a szőlő levével. Noé fia megfeddte húgait, szégyelljék magukat, hogy az apjuk gyengeségét világgá kürtölik. A fiú az apja feje alá szénát tett, ruhájával betakarta, aztán ügyelt rá, hogy baja ne essen. Amikor Noé kijózanodott, a gyerekeit maga elé hívatta. A fiait megáldotta, a lányait asszonyi állatoknak nevezte. (Páskaháza, Sebő Béla, 79 é. 1973) 46 György Lajos: A magyar regény előzményei. Bp., 1941. 317. 47 Tömörkény István: Táncrahúzás. Gerendás szobákból. Budapest, 1904. 48 Dégh Linda: Az AaTh* 449/A mesetípus magyar redakciója. Ethn, LXXI. 1960. 284. 290-292.
