Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

Ha a körből kilép, az ráesik az emberre. De ha az illető nyugodt, akkor odamennek ezek a tüzes állatok és megkérdezik, hogy mit kíván, milyen tudományt akar megszerezni? Azután megvágják a neveletlen (középső) ujját, és a vérével beírják a nevét a nagykönyvbe, és attól kezdve ért a tudományhoz, át tud változni. Gyurán Béla (Putnok, 60 é.) szerint az átváltozni tudó ember foggal születik. A púpzsinórjára csombókot kötnek. Ha ki tudja oldani, akkor megkapja az állattá változáshoz való tudományt. A magyar nyelvterületen széles körben ismeretesek a farkassá változott ember valamelyik típusára vonatkozó hiedelemtörténetek. A bőséges anyagból csak néhány példát említünk. A putnoki mondával meglepően azonos egy adat a Fekete-Körös-völgyi magyaroknál: „Egyszer egy ember farkassá vált, úgy támadta meg a feleségét s a kötényét összetépte. Másnap az asszony meglátta a férje foga között a kötényének egy szálacskáját. Erről tudta meg, hogy az ura boszorkány."

37 Farkas a felső-magyarországi néphit szerint olyan juhászból lesz, aki üti-veri a nyáját és amint farkassá vált, akkor is mindig utánuk ólálkodik.

38 Szatmári néphit szerint a csordások Szt. György-nap éjszakáján éjfélkor kapták ezt a képességet, hogy farkassá változzanak.

39 Göcsejben, Biharban, általában az Alföldön és a Felvidéken a néphit szerint pásztorember változik át a szakállas farkassá.

40 Az elnevezés az erdélyi területeken a prikuliccsal, a felvidéki részeken a virkolákkal, varkolákkal stb. váltakozik. Abaúji (kassai) néphit szerint a virkolák félig ember, félig farkas. Késő éjszakákon kóborol elhagyott utakon és embervérre szomjazik.

41 A prikulics lényegében ugyanebbe a körbe tartozik.

42 A szakállas farkassal összefüggő történetekre, hiedelemmondákra nagyszámú példák ismeretesek az okleveles anyagokban is. Különösen a boszorkányperekben fordulnak elő a farkassá változás - és általában az állattá való átváltozás - esetei. Gyakran esik szó a küldött farkasról. Ezekben a példákban a vádlott rendszerint pásztor - farkast küldött arra, akinek ártani akart, vagy ő maga garázdálkodott farkas alakban. 1759-ben a Győr megyei Vaszor községben történt eset szerint Szűcs Joannes tanú azt mondta, hogy Horváth János tehénpásztor a lovat farkas képében megölte: „Tudod azt is, hogy ennek előtte negyedik esztendeje Szabó Janóstul gyapjút kértél és hogy azt nem adta, melyet te kívántál, bosszúságodban harmadnapra egy végbe öt éjszakán át, farkast küldöttéi a juhaira. Nem voltál-e farkas képében azon kártevő és kitől tanultad ezen mesterségedet?" Egy másik boszorkányperben (1735): „A tanú Jánki András szolgája lévén a rétre kiment az ökrök őrzésére éjszakának idején. Akkor Kerekes Panda, említett anyjával Kerekes Tamásnéval együtt a farkasra reá menvén, szűrét nyakából kiszaggatták, kitépték - és ha az ökrök azon farkasokat róla el nem hányták volna, talán magát a fatenst is megvesztegették volna - ketten ezen farkasok. Egyik tulajdon Kerekes Panda, a másik pediglen Kerekes Tamásné volt; a fatens így vallja."

43 A Nógrádmegyei Levéltár Fiascalia Fasc. XXV/10. 1754 jelzetű anyagban a „Szakállas Farkasok Examennye"-ről való adatok találhatók. A Liptó vármegyei Pagács Pál arra a kérdésre, hogy miért fogták meg, azt vallotta (1754): „Azért, hogy Passus nélkül kodultam, vagy talán azértis, hogy szakállas farkas vagyok... Az ördöggel semmi dolgom, hanem Gyetván valami Gyucza Tamás nevű juhász adott mestersiget... Igenis fele farkas, fele ember vagyok es vagyon Penczen Hódos Ferencznél olly szíjom, melyet ha ream kötök azonal elvaltozok, es azt a sijat adta nékem Podrecsanyban mostanság levő Pál nevű ember aki ot pásztorkodott, es mar nyolcz vagy kilencz esztendeje miolta azt az szíjat hordozom: harmad es negyed napon estve fele szoktam elváltozni... amidőn pedig elvaltozok szinten ugy hallok es eszemen vagyok."

44 A szakállas farkas problémái között megemlítjük még az átvétel kérdését. Róheim Géza írja, hogy a dunántúli csordás farkas délszláv, a palóc társa pedig szlovák eredetű.

45 Az eddigi irodalmi adatok alapján feltételezhetjük, hogy a szlovák vlkodlaknak szerepe lehetett a palóc farkaskoldus, szakállas farkas mondai kialakulásában. Nem kétséges viszont, hogy a putnoki szakállas farkast már magyar alakulatnak és hagyománynak tekinthetjük. Részletes, összehasonlító vizsgálat alá kell vennünk azonban az egész problémakört. 37 Györffy István: Babonás hiedelmek és szokások a feketekörösvölgyi magyaroknál. Ethn., XXVII. 1916. 81. 38 Alter Béla: Népies babonás szokások a természet köréből. A váczi kegyes tanítórendi kath. Főgimnázium Értesítője az 1906-1907. iskolai évről. Vác, 1907. 26. 39 Szendrey Zsigmond: i. m. 1928. 34. 40 Szendrey Zsigmond: i. m. 1938. 268-269. 41 Sárosi Árpád: Kassai népszokások és babonák. In: Abaúj-Torna vármegye és Kassa. Magyarország vármegyéi és városai (szerk.: Sziklay János és Borovszky Samu). Budapest, 1896. 207. 42 Moldován Gergely: A magyarországi románok. Budapest, 1913. 327.; Kollárov Mózes István: Arad, III/l. 1912. 462. 43 Az adatokat 1. Komáromy Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Budapest, 1910. 475., 672., 689. 44 Török Gábor: Történeti adatok a küldött farkas mondájához. Népr. Közi., 1959. 1-2. sz. 283., 284., 288. 45 Róheim G.: i. m. 335.