Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

- Mit gondol a király most jelen pillanatban? - Azt, hogy a cinkotai pappal beszél. De nem igaz, mert csak a kántorral beszél. A királynak tetszettek a válaszok. Kezet rázott a kántorral. Jutalmat akart neki adni. A kántor azt kérte a királytól, hogy nagyobbítsa meg az iccét Cinkotán. A király teljesítette a kérést. Azóta nagyobb az icce Cinkotán. (Alsószuha, Szuha-völgy) Három kérdés Amikor egyszer Mátyás király jött-ment az országban, találkozott egy öreg gazdával. Legénykorában az ő katonája volt. Ment a határba szántani. Megismerte. Köszön neki. Kérdi, hogy emlékezik-e még rá. - Hát hogyne emlékeznék én a felséges királyomra - válaszol a gazda. Beszélgetnek erről-arról. Az urak odébb várakoztak. Már éppen búcsúzkodott, amikor kérdi az öregtől: - Hát mennyi még a harminckettő? - Bizony, az csak tizenkettő. - Messzi-e még a messzi? - Bizony, az csak az ökröm szarváig. - Meg tudna-e fejni bakkecskéket? - Meg, ha idejönnek. - No, Isten megáldja. Most már elmegyek. De akárki jön, csak akkor feleljen, ha látja a képemet. Mátyás király megy az urakhoz, mondja nekik, hogy jutalmat kapnak, ha megfejtik, hogy mi az értelme annak, amit az öreggel beszélgetett. Elmondta nekik, de hát nem értették se a kérdést, se a feleletet. Kértek egy kis időt, hogy gondolkozzanak. Alig várták, hogy visszamehessenek az öreghez. Kérdik töle, hogy mi az értelme annak a három kérdésnek. - Megmondom, ha adnak tíz-tíz aranyat. Leszámolják mindnyájan. Lett egy egész kalappal. Nézi az öreg, látja, hogy rajta van a király képe. No, most már mondhatja. - Az első kérdésnek az az értelme, hogy legény koromban harminckét fogam volt, most meg már csak tizenkettő. A második szerint bizony, akkor még messzire láttam, most meg már csak az ökröm szarváig. A harmadiknak meg az, hogy a bakkecskéket most fejtem meg a kegyelmetek személyében - válaszolt az öreg. Az urak nagy mérgesen elkotródtak. Sokáig nem mertek a király elé menni, annyira szégyellték magukat. Az öreg gazda meg örült a temérdek aranynak. (Jéne, Rima-völgy) Ajándékba száz botütés Élt egyszer a Murány-völgyön egy szegény juhász. A falutól távol tanyán lakott a családjával. Csak néha-néha ment be a faluba. Be-betért a kocsmába is. Az emberek beszélgettek erről-arról, hogy nagy a szegénység, de Mátyás király majd rendet csinál az országban, meg az urak közt, hogy ne sanyargassák a népet. Egy juh éppen akkor ellett ikreket. No, gondolta a juhász, elviszem a két kis báránykát Mátyás