Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
Szitába tett egy galambot, letakarta kendövei, úgy vitte ajándékba. A király látta, hogy a lány két feltételnek megfelelt. No, de a harmadik feltétel az volt, hogy vigyen is ajándékot, meg ne is. A lány kezébe látta a csomagot, így gondolta, hogy ennek nem tudott megfelelni. Veszi elő a szitát, emeli le róla a kendőt, hát a galamb kiszállt belőle. így a lány vitt is ajándékot, meg nem is. Nagyon megtetszett a királynak az ügyes, eszes lány. Menyasszonyi kelengyével és sok pénzzel megjutalmazta. (Alsószuha, Szuha-völgy) Mátyás király és a hosszú élet titka Mátyás király sokat barangolt az országban. Egyszer egy szőlőben a dűlőúton találkozik egy öreg emberrel. Köszön neki. - Jó estét, urambátyám! - Fogadj Isten, uramöcsém! - Hol járt urambátyám? Nagy büszkén mondja az öreg, mert már 87 éves volt: - A szőlőben! - Minek? - Kapálni! - Ilyen korban? - Hát bizony, öcsém! Nagyapám 107 éves volt, oszt mégis ment kapálni ! - Ennyi év! Mi ennek a titka? - kérdezi Mátyás király. - Ha tudnám, kivel beszélek, elmondanám - válaszol az öreg. - Hát kivel? Mátyás királlyal! - Uram, királyom, akkor elmondom! Három titka van a hosszú életnek. Az első: sem az apám, sem én új bort nem ittunk, csak régit. A második: frissen sült kenyeret nem ettünk. A harmadik pedig az, hogy az asszonyhoz csak minden két hétben nyúltunk. Mátyás király elköszön. Megy haza, mondja a feleségének, hogy mit mondott neki az öreg bácsi. A felséges királyné asszony hallgatta a bort meg a kenyeret, de amikor odakerült a sor, hogy két hétben nyúlt az asszonyhoz, azt mondta: - Bolond ember volt az, uram, királyom! Az asszonynak nem tetszett. Fiatalok voltak. (Imola, Száraz-völgy) Mátyás király Cinkotán Amikor egyszer Mátyás király járta az országot, meghallotta, hogy nem jól megy a sora a cinkotai népnek, szegények az emberek, a pap dolgoztatja a falut az egyház földjén, de éppen csak annyi bért ad, hogy nem halnak éhen. Megy be a faluba Mátyás király. Összetalálkozik a plébánossal. Elhízott, kövér ember volt a pap. A király annak rendje-módja szerint bemutatkozott neki. Vallatóra fogja, hogy mért olyan szegény a nép. A tisztelendő úr csak happogott. - No, főtisztelendő úr, most föladok három kérdést. Három hónap múlva jöjjön föl Budára, oszt adja meg a választ. Ha meg tud felelni, akkor nem büntetem meg. De ha nem tudja megadni a választ, akkor szamárháton fogja körüllovagolni a falut úgy, hogy a szamár farka lesz a gyeplő. Vegye hát észbe a kérdéseket. 1. Hol jön fel a nap? 2. Mennyi aranyat ér a király? 3. Mit gondol most a király? Telt-múlt az idő. A pap már egészen lesoványodott a nagy gondban, hogy mit válaszoljon a királynak. Azt kérdi tőle a kántor: - Mi gondja van, tisztelendő atyám? - Nagy az én bajom, kántor úr! - és elmondja neki, hogy járt a királlyal. - Sose aggódjon, tisztelendő úr, elmegyek én helyette a királyhoz. Úgy is volt. Megjelent a kántor, mint plébános a királynál. Kérdi tőle a király: - Hol jön föl a nap? - Felségem királyomnak Budán, nekem pedig Cinkotán. - Mennyi aranyat ér a király? - Huszonkilencet, mert Krisztus urunkat harmincért árulták el.
