Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

és bemegy egy ódalszobába és ott filelt az ajtónál, hogy mi történik a huszárral, mert az nem mozdult az asztaltól. Mikor a rablók mennek beülni az asztalhoz, a huszárt meglöki az egyik rabló. - Eriggy bejjebb, mit keresel itt! A huszár bátran felel: - Hát tik mit kerestek, én is azt keresem. Gondolt egyet a huszár. A korcsmárossal feltétetett egy nagy fazék szurkot. - Hozza már elö azt a fekete kávét, korcsmáros úr! A korcsmáros viszi, a huszár mondja: - De sürü ez a kávé! Akkor a rablók mind odahajolnak. De a huszár se volt rest, egyet fordul a szurokkal, és azoknak a szeme mind tele lett szurokkal. De még nagy ügyességet vitt végbe akkor. Kikapta a kardját és összevagdalta őket. A korcsmáros elálmélkodott ezen a vitézségen. Adott neki a korcsmáros egy icce bort. Ivogatott. De eszébe jutott, hogy az előbb a vadásszal mulatott. így szólt: - Gyere már elő, hé, mi volt itt! A korcsmáros nyitja az ajtót, kijön a vadász. - Bizony nagy dolog volt ez vitéz úrtól - felel a vadász. - Bizony, könnyebb lett volna kettőnknek végezni, mint magamnak kellett ügyeskedni. így ivogáltak együtt, míg ki virradt. Ivás közben kérdezgették egymást, hogy így meg így. Felel a vadász: - Eriggy Budára, itt meg itt olcsó a háláskodás, hát oda ereggy. Másnap odaér a huszár. Bemegy. Kér egy porció szénát, zabot a lovának, magának egy vacsorát. Minden egy garas volt. Ez nagyon olcsó, mondja magának. Erre betoppan a vadász. Mondja neki: - Gyere, gyere, jó hogy ide utaztál, itt olcsó az eleség. Megint ivogálnak. A vadász Mátyás király volt, de a huszár nem tudta, hogy az ő. Kérdi tőle a vadász: - Voltál-e már őfelségénél? - Bizony nem voltam még - felelt a huszár. - Hát szedd össze magad, és eredj el. - Bizony, jót mondói, elmének. A huszár megy a királyhoz. A vadász eltűnt. Ott várta őt királyi ruhában. De a huszár nem ismerte fel. Elpanaszolja neki, hogy járt ő a firerrel meg a többivel. A király hallgatta és azt mondta: - Jól van fiam, ajándékul adok neked hat köntöst. A király inasai oda is adták neki a hat köntöst. Ö a vállára csapta és eltávozott. A király gyorsan felöltözött a vadászruhába, és a huszárt már várta a vendéglőben. - No, mivel jártál? - Hat köntöst kaptam ajándékba, de mi az istennek nekem az a ruha, van énrajtam. - Megájj csak barátom, nem úgy van az! Vidd ki a kapuba, és áruld, mert drága ruha az! - De mit ér egy-egy? Megér-e 2 pengőt? - Te bojgó - felel a vadász - 200 forintot is megkapsz érte! No, a huszár ki is vitte a kapuba. Mindjárt kérdezi egy úr, hogy mi az ára. Mindjárt megvette az egészet, egyet-egyet 200 forintjával. Igen megörült a sok pénznek. Ment be nagy örömmel a vadászhoz. Mondja neki a vadász: - De nem mégy tán el úgy, hogy meg ne köszönd a királynak az ajándékot?! Kapta magát a huszár, ismét elment a királyhoz. A vadász szaladt haza felöltözni királyi ruhába. A kapuőrök meg voltak tanítva, hogy mulattassák a huszárt. Amikor beengedték, már fel volt sorakozva kétszáz katona, kétszáz lovas. A király is lovon. No, akkor mondta a huszárnak, hogy ő volt a vadász. Akkor a huszár kérte a királyt, hogy engedjen meg neki, nem tudta, hogy ő a király. - Jól van, semmi baj, fiam. Mentek együtt, haladtak tovább. Kérdi Mátyás király, hogy melyik szélire menjenek az országnak. Mikor oda értek, Mátyás azt a katonát követelte, akit a huszár mondott, de a huszár hátrább maradt, ahogy Mátyás rendelte. Amikor utánuk ért, akkor mondta Mátyás király az ítéletet: - No, most cseréljetek helyet. így került a kisebb a nagyobb, a nagyobb a kisebb helyébe. így végezte be Mátyás király az ítéletet.