Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK
Mátyás király és a kamarás Egyszer Mátyás király hírét hallotta, hogy Erdélyben az aranybányában a kamarás lop és garázdálkodik. Megbeszélte egy bizalmas emberével, hogy öltözzön bányásznak, és vétesse fel magát az aranybányájába, figyelje, hogy mi történik ott, azután egy hónap múlva küldjön jelentést. Fel is vették a bányába. Értelmesnek találták, hát betették az irodába. Megismerkedett ott a kamarás szép lányával, Ilonkával. Megtetszettek egymásnak. Ilonka megmutogatott mindent a fiatalembernek. Még a pincébe is levitte, ahol el voltak rejtve a vasládák, tele aranyakkal. Nagy gondba esett a fiú, hogy mit csináljon. A jelentés elküldését halogatta, mert szerette a lányt. Mátyás király nem győzte várni, hogy mit ír az ő bizalmasa az aranybányából. Gyanús lett neki a dolog. Álruhába öltözött, azután lement Erdélybe. Amikor odaért, a kamarás éppen akkor tartotta a neve napját. Mátyás király megkereste a bizalmas emberét. Az elmondta neki, hogy megszerette a kamarás lányát, de az semmiben sem vétkes, de hát sajnálja az apja miatt. A király látta, hogy takaros a lány, hát nem haragudott, hogy így történt a dolog. Éppen akkor megszólaltak a harangok. Azt jelentette, hogy a kamarás most indul hazulról. Mindenki az utcára tódult. Aranymennyezet alatt ment a kamarás. Négy csatlós aranytálakat rakott a kamarás lába elé, hogy azokra lépjen. Amikor ezt látta Mátyás király, ráírta egy pergamentre: Itt járt Mátyás király, Látta aranytálon Járni a kamarást. Mondta a bizalmas emberének, hogy az írást a templomajtóban adja oda a kamarásnak. Úgy is volt. Ahogy elolvasta, ott nyomban összeesett. Meghalt. A nép suttogta, hogy az Isten megbüntette a kamarást. Mátyás király meg kihirdette, hogy új kamarást nevezett ki, a bizalmas emberét, aki még aznap megesküdött kedvesével, Ilonkával. (Felsőfalu, Túróc-völgy) 2. Mátyás király hírét hallotta, hogy Ofenbányán, Erdélyben az aranybányának a kamarása lop és garázdálkodik. Elküldte a király az öccsét, Geréb Lászlót, hogy nézzen szét Ofenbányán. Öltözzön fel bányásznak és vetesse fel magát az aranybányába. Egy hónapot adott a király neki, hogy mindent firtasson ki, és jelentést adjon mindenről. Egy hét múlva az irodába tették, mert meglátták, hogy jó írása van, meg hogy felsőbb iskolába is járt. Akkor kezdett megismerkedni a kamarás szép lányával, Ilonkával. Már annyira egymásba bolondultak, hogy a lány még a földalatti kincstárat is megmutatta neki. Mikor felnyitogatták a nehéz vasládákat, mind tele volt aranynyal. Geréb László azt mondta kedves Ilonkájának: - Jobban szeretnélek én téged, Ilonkám, mind ezek nélkül. Hazamentek, de Geréb László lefüggönyözte az irodáját, és bezárta az ajtót. Egész éjszaka írta a jelentést a királynak. De nem küldte el. Sajnálta a lányt. Néhány nap múlva Mátyás napja lett. Elmondta a lány, hogy olyankor nagy ünnep van. Az apja, Róth Mátyás arany tálon megy a templomba. Azt mondta Geréb László a lánynak: - Ne menjünk el, kedves Ilonkám az ünnepélyre. Fogassunk be a kocsissal, és menjünk ki az erdőbe. A lánynak volt egy sólyommadara, azzal mentek vadgalambot vadászni. Mikor kiértek, a lány az ezüstláncról elengedte a sólymot, és látták, hogy leütött egy vadgalambot. Geréb László ment felvenni. Mikor lehajolt, egy kéz a farára ütött, és ezt mondta: - Mit keresel te itt, jó öcsém, Geréb László? Térdre ereszkedett a király előtt. - Felséges királyom, bocsásson meg, hogy késtem a jelentéssel. Aztán elmondta az egész történetet. Elmondta azt is, hogy az ünnep elől szöktek meg. Máma nagy ünnep itt a Mátyás napja. Akkor egy női hang elkezdett kiabálni: - Mátyás! Mátyás! - No, vegyük úgy, mintha engem hívna.
