Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

vagy olyan helyen, ahol a felnőttek levett fejfedővel vannak, pl. temetésen vagy ünnepségen a himnusz éneklése alatt stb. így szólnak rá: Mi az fiam, talán csak nem veréb van a sapkáid alatt?! Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok A szerényebb anyagiakkal is meg kell elégednünk. Az a biztos, amit ma a magunkénak tudhatunk. Ha többre vágyunk, nem tudhatjuk, megkapjuk-e, elérhetjük-e. Aki másnak vermet ás, maga esik bele Ha valaki rosszat akar másnak, azzal rendszerint önmagának árt. A rossz szándéka kitudódik és emiatt becstelenné válik, az emberek elítélően nyilatkoznak így róla. Hajlik, mint a vessző Az ingadozó személyről mondjuk elítélően, aki könnyen megváltoztatja, módosítja a véleményét, mindig azzal ért egyet, aki a közelében van, illetőleg azzal, akivel az érdeke úgy kívánja. Addig hajlítsd a vesszőt, míg fiatal Bölcs tanításként hagyták ránk elődeink. Gyermekeinket fiatal korban kell nevelni. Kicsi korban a gyermek a szülőt tekinti példaképnek, akként cselekszik, ahogy a szülő mondja, elfogadja az irányítást stb. A felnőtt embert már nem lehet alakítani. A vessző és dorgálás bölcsességet ad A régi öregek szerint a rosszalkodó, lusta, munkáját hanyagul végző gyereket vesszőzéssel és dorgálással jó irányba lehet terelni és a kívánt eredmény elérhető. Nem az a vétek, ami bemegy, hanem ami kijön Gyermekeknek, fiataloknak mondjuk tanításul, figyelmeztetőül. Azt fejezzük ki vele, hogy vigyázzanak arra, mit mondanak. Armánykodó, gonosz, bajkeverő, intrikáló beszédünkkel, meggondolatlan véleménynyilvánításunkkal stb. nagy hibát, vétket, bűnt követhetünk el. Az étel, amit megeszünk, egészségünkre válik, de a beszédünk nagy károkat okozhat. Ki mint vet, úgy arat Ahogy dolgozunk, úgy lesz eredménye a munkánknak. A munkánk, életvitelünk alapján kerülünk jó, vagy rossz helyzetbe (vö. Aki nem szánt, gazt arat). Senki nincs vétek nélkül Mentegetőzésképpen hangzik el, ha hibát követünk el. Mások védelmére is mondhatjuk. Azt fejezzük ki vele, hogy nincs teljesen hibátlan, minden tekintetben, makulátlan tisztaságú ember (vö. A négylábú állat is megbotlik; Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik; Tévedni emberi dolog; Senki sincs hiba nélkül). Olyan sárga, mint a viasz Sajnálkozóan mondjuk arról a személyről, akinek az arcszíne olyan sárga, mint a viasz, mert minden valószínűség szerint beteg, olykor az illető már a halálán van. A világ minden kincséért se! Lásd: Nem adnám semmi kincsért! Nem adnám a fél világért. A világ végén lakik A különösen nagy távolságot jelöli. Történet, esemény elbeszélése kapcsán hangzik el. Azt fejezzük ki vele, hogy az, akit meglátogattunk rendkívül messze lakik. PL: Tegnap felkerestem Varga Feriéket. Órákig gyalogoltam, mire megtaládtam a házukat. Az isten háta mögött, a világ végén laknak. Ez a világ sorja Lemondást, belenyugvást fejez ki. Rendszerint idős ember halálakor hangzik el. Bele kell törődni a dologba, az ember nem változtathat a világ folyásán, megy az élet a maga rendjén. Eli világát Olykor irigykedve mondjuk arról az emberről, akinek mindene megvan, gazdag, jólétben él, dolgoznia nem kell, utazik, mulatozik, semmire sincs gondja. Elhangozhat olyan személyről is, aki csak alkal-