Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

szépsége és a mostani kinézése kerül szóba. Azt jelenti, hogy az idő elmúlt, elérkezett az öregség, hol van már a szép ifjúság! Az asszony is mondhatja magáról, pl.: Bizony régen eljártam már a menyaszszonytóincot. Úgy járjuk a táncot, ahogy tanultuk Az életben úgy kell cselekednünk, végezni a dolgunkat, feladatunkat, ahogy azt tanultuk, ahogy elsajátítottuk, ahogy ahhoz értünk, mert az a logikus, természetes és akkor nem vétünk hibát. Úgy táncol, ahogy húzzák a nótáját Az alázatos, gyenge akaratú emberre mondjuk, aki szolgai módon mindent teljesít, amivel megbízzák, nem törődik azzal, hogy helyesen cselekszik-e, a legfontosabb számára, hogy eleget tegyen feljebbvalója kívánságának. Aki táncol, az fizet A mondás többnyire mulatsággal áll összefüggésben. Annak az embernek kötelessége a költségeket állni, aki vendégül látja a társaságot (vö. Aki fizet, az petyegtet). Aki tanul halad, a hanyag elmarad Értelemszerű. Az idősebbek, a szülők mondják a gyerekeiknek. Ilyenkor példákat említenek olyan ismerősökkel, közösségbeli emberekkel kapcsolatban, akik a tanulás révén kiemelkedtek a többiek közül, jó életkörülményt tudtak maguknak teremteni. A példák sorában azokról is szó esik, akik elhanyagolták a tanulást és így lemaradtak, ők nehezebb körülmények között élnek. Tanulj, hogy taníthass! Tanításul mondjuk a gyermekeknek. Az az ember, aki szorgalmasan tanul, az életben megállja a helyét és tudását, tapasztalatait átadja a következő nemzedéknek. Minél tanultabb, annál huncutabb A rossz tapasztalat mondatta ezt az emberekkel. Rendszerint idevonatkozó történet elbeszélése kapcsán hangzik el. Az ilyen történetben a tanult ember rafinált módon kijátssza a kevés iskolájú, tájékozatlan - többnyire szegény - embert. Tányér, tál nincs csörrenés nélkül Lásd: Tál, kanál nincs csördülés nélkül. Tarisznyára szorul Többnyire sajnálkozva mondjuk arról az emberről, aki jómódú volt, de sorozatos csapások érték nem sikerült a vállalkozása, gyenge volt a termése, a kölcsönöket nem tudta fizetni stb. - ezért kénytelen volt eladogatni vagyontárgyait, jóformán semmije se maradt és így mások segítségére szorul (vö. Koldusbotra jut). Oda hajlik, hova a tarisznya rántja! Ahonnan kap valamit, arra hajlik, annak ad igazat, arra szavaz. Ez utóbbihoz: A két háború közt képviselő választáskor, aki pl. egy gömöri választókerületben Putnoky Móricra szavazott, annak múlatásban volt része. Feketedik a tarló, fehéredik az arató A nyár elmúlását fejezi ki. Aratás után a földeket felszántják. A tarló a föld színévé, sötétté, feketévé változik, az arató napégette arca, barnasága lassan „kifehéredik". Tarlóról fúj a szél Ezzel a mondással a régi öregek azt fejezték ki, hogy aratás után, amikor már tarlóról fúj a szél, egyre hűvösebb az idő, közeleg az ősz (vö. Midőn eljön Simon, Júdás, didereg, fázik a gatyás). Tartozunk egymásnak Ezt mondják egymásnak azok, akik többször találkoznak egy nap az utcán. Nem hajt a tatár A ráérősen, komótosan, lassan dolgozó ember mondja. Ebben az esetben az illető mentegeti magát,