Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
holt, károl-kotyog, hadd beszéljen csak, igazán életrevaló. A felnőttről többnyire elítélően hangzik. Az ilyen személy mindig fecseg, ha kell, ha nem, állandóan beszél, másokat szinte szóhoz se enged jutni: Gyakran rászólunk, pl.: Fogd be már a szádat, Juli (vö. Úgy jár a szája, mint a kereplő; Jár a szája, mint az üres malom). Mintha a szájából köpte volna ki Rendszerint kisgyermekről való beszélgetés kapcsán hangzik el. Az apa hiúságát legyezgetjük ezzel a mondással, pl. Péterke úgy hasonlít az apjára, mintha a szájából köpte volna ki. Ez általában udvariaskodás rokoni, baráti látogatás alkalmával. Ne szólj szám, nem fáj fejem Hallgass szám, nem fáj fejem Vannak olyan esetek, amikor tanácsosabb hallgatni, annak ellenére, hogy véleményünk, ismeretünk van a dologról. Ha elmondjuk, amit tudunk, amit gondolunk, könnyen megtörténhet, hogy megharagszanak ránk, árulkodás, ármánykodás, valótlan dolog állításával, sértéssel, pletykálkodás vádjával illetnek. Még be is perelhetnek, akkor bizony lenne okunk a fejfájásra. Legjobb szakács az éhség Ha éhesek vagyunk, akkor nem válogatunk az ételben; amit elénk tesznek, megesszük jó étvággyal. Különösen vonatkozik ez arra, ha idegenben vagyunk, és mások főztjére szorulunk. A régi öregek a katonáskodás és a háború éveiről való beszélgetés során gyakran mondták ezt. Sok szakács elsózza az ételt Ha fontos dolgot, ügyet egy ember elintézhet, legcélszerűbb rábízni, ne avatkozzunk bele többen, mert abból bonyodalom, kavarodás származhat és éppen az ellenkezőjét érhetjük el. Szerelmes a szakácsné Akkor mondjuk, ha az ételt - többnyire a levest sósabbnak ízleljük, mint ahogy megszoktuk. Főleg a fiatalasszonnyal, menyecskékkel viccelődünk; tréfálkozunk, mondván, hogy tart még a szerelem, vagy talán valaki más után epedezik, nem a főzésen járt a gondolata, bizonyíték, hogy elsózta az ételt. Olyan a fejem, mint egy szakajtó Az mondja, akinek sok gondja-baja van, azt se tudja, hogy mihez kapjon, milyen dologhoz fogjon hozzá, milyen ügyet intézzen, annyi mindent kellene csinálni, vagyis tele a feje, ezektől akkora a feje, mint egy szakajtó, amiben összevissza bármit rakhatnak. Más szakállára Többnyire elítélően mondják arról a személyről, aki potyaleső, úgy ügyeskedik, helyezkedik, hogy kocsmában, mulatságban mások zsebére, kontójára egyen-igyon, azaz mások fizessék a fogyasztását. Elhangozhat más vonatkozásban is. Pl. faluhelyen a gazda mondja a napszámosainak: Ha befejezték a munkát, a kocsmában ihatnak a szakállamra, ami azt jelenti, hogy majd ő kiegyenlíti a számlát (vö. O. Nagy: 424.). Szakállamra mondom Azaz: igen, úgy van. Ez a mondás a régi öregek száján annyit jelentett, mintha a becsületszavukat adták volna, mintha esküvel erősítették volna állításuk, közlésük igaz voltát. Aki szalad halad, aki leül marad A szaladást és a leülést nem szó szerint értjük. Aki szorgalmasan dolgozik, végzi a munkáját becsülettel, az gyarapodik, megteremti magának és a családjának a szükséges javakat, de aki nem törődik a munkájával, a feladataival, az nem jut előre, az egy helyben marad, megreked azon a szinten, amin volt. Szégyen a szaladás, de hasznos Tanácsként mondjuk olyan esetre, amikor a futás, a helyszínről való elszaladás a célszerű, noha akár megszólhatnak a megfutamodás miatt. Egyébként nincs szégyellni való abban, ha pl. egy verekedés színhelyéről elmenekülünk, hiszen bennünket is bántalmazhatnak. Üres szalmát csépel Az ilyen személy csak beszél, beszél, mondja a magáét kerékkötetlenül, anélkül, hogy valami értelme lenne.
