Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Kiszaladt a száján Kicsúszott a száján Bosszankodunk, ha figyelmetlenül, nem tudatosan olyasmit mondunk, amiről nem lett volna szabad illetéktelennek beszélni. Az előtt, akinek az érdekét sértettük, így mentegetjük magunkat, pl.: Ne haragudj, nem tehetek róla, kicsúszott a számon. Számból vetted ki Annak mondjuk, aki ugyanazt a gondolatot hamarabb mondta ki, mint mi: mi is éppen azt akartuk mondani, nekünk is ugyanaz járt az eszünkben, éppen már mondani akartuk, de a másik megelőzött bennünket. Keserű a szája íze Arról a személyről mondjuk, aki nekünk arról panaszkodott, hogy csalódás érte, nem arra számított, ami bekövetkezett, pl. nem kapott béremelést, nem léptették elő, a barátja cserbenhagyta stb. A mondás sértődést, a megbántódás érzését fejezi ki. A szájától vonja el Arról mondják - többnyire szülővel kapcsolatban -, aki mindent elkövet azért, hogy családja, gyermekei boldoguljanak, a kitűzött célt megvalósíthassák. Ennek érdekében ő rendkívül szerényen él, takarékoskodik, önmagára csak a legszükségesebbet fordítja, hogy minél jobban támogathassa gyermekeit. Üsd meg a szád! Többnyire a szülő mondja a gyermekének, aki illetlen dolgokat beszél, pl. káromkodik, ok nélkül szidja a tanítót, a papot, durvaságokat mond öregemberről, tiszteletlenül beszél az idősebb családtaggal stb. A mondásban benne rejlik: szégyelld magad, hogy beszélhetsz így, hagyd abba, máskor ilyen elő ne forduljon! A szájába adja a szót Ha az ember azt akarja, hogy egy tárgyalás, véleménynyilvánítás során a másik azt mondja, amit ő szeretne hallani, azaz a saját nézetével egyezzen meg, akkor az illetőt előre tájékoztatja, illetőleg a beszélgetés, a tárgyalás során sugallja neki, hogy mit mondjon. Olyan szája van, mint egy kétfelé nyíló kapunak Az állandóan fecsegő, durván kifejezve a pofázó, az összevissza handabandázó, pletykáló személyről mondják. A mondásban az is benne rejlik, hogy akivel kapcsolatban ez a vélemény, attól tartózkodjunk, ne tájékoztassuk semmiről, mert nem áll benne a szó. Ez a mondás a kiabáló - ordítozó - ember jellemzésére is szolgál. Jár a szája, mint szélben a budiajtó Sértő megnyilvánulás arról, aki feleslegesen, kérdezés nélkül, meggondolatlanul összevissza fecseg. Mindenbe beleszól, szinte be nem áll a szája. Előfordul, hogy az illetőre rászólnak, pl.: Ne járjon már úgy a szád, Mari, mint szélben a budiajtó. Aranyozni kéne a száját Többnyire az asszonyok társaságában a lelkészről való beszélgetés kapcsán hangzik el. A hívek lelkéhez, szívéhez szóló - gyakran érzelmes - prédikáció, esketési, temetési beszéd felidézése során mondják, ami a legnagyobb elismerésnek számít. Egy szájból hideget és meleget fúj A kétszínű emberről mondják, aki mindig a körülményekhez igazítja a véleményét, aszerint dicsér vagy szid. Az ilyen személytől óvakodni kell. A mondáshoz az eredeti jelentéstől független adoma kapcsolódik. Egy cigány fát szedett az erdőben a fiával. Nagy hideg volt. Az öreg bele-bele huhukolt a markába. Azt kérdi a gyerek: - Apu, te mit csinálsz? - Melegítem a kezemet. Hazaérnek a fával. Az asszony leveszi a levest a sparheltről. Szedi ki, hogy egyenek. Az ember igen fújta a forró levest. Azt kérdi a gyermek: - Apa, te mit csinálsz? - Hűtőm a levest. - No, hogy a rák egye ki a szádat. Ha akarod meleg, ha akarod hideg jön ki rajta? (vö. O. Nagy: 79., 422.). Be nem áll a szája A folyton beszélő, mindenbe belekotnyeleskedő gyermekkel kapcsolatban mondjuk olykor dicsérő megállapításként: ez olyan gyerek, aki nem hamvába