Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

ségben stb., noha meghívták, illetőleg hívás nélkül is illene megjelennie: oda se szagol, azaz feléje se megy a helynek, az eseménynek. Olyat szagol, amilyet szakajtott Lásd: Amilyen rózsát szakítottál, olyat szagolsz; Ki milyen virágot szakajt, olyat szagol. Szabadszájú Szabadnyelvű Az ilyen személy gátlástalanul beszél, nem válogatja meg a szavait, ami a szívén az a nyelvén, nincs tekintettel senkire, semmire, mondja a magáét, káromkodik, ocsmány szavakat mond stb. Ezzel a mondással az illetőről elítélően nyilatkozunk. Cukros szájú A sok édességet evő, cukorkát, csokoládét, süteményeket szerető emberről, gyerekről mondjuk. Véresszájú A durván beszélő, fenyegetőző embere vonatkozik. Az ilyen személy nem riad vissza semmitől; beszédével, megnyilvánulásával félelmet kelt a közösségben. A mondás elítélő, megbélyegző és benne rejlik, hogy az ilyen személytől óvakodni kell. Eljár a szája Akiről ezt mondjuk, az megbízhatatlan, óvakodjunk attól, hogy bármi olyasmit megtudjon, amit nem szeretnénk nyilvánosságra hozni, mert az illető - bár többnyire nem rosszindulattól - illetéktelen személyeknek elmondja, kikotyogja. Félre áll a szája Többnyire gyerekkel kapcsolatban hangzik el. Ha a szülő megdorgálja, megfenyíti, verést is kilátásba helyez, vagy az iskolából rossz jeggyel megy haza, félve a következményektől, ijedtében sírással küszködik, akkor kérdezzük, pl.: Mért áll félre ennek a gyereknek a szája? Simaszájú A szépen beszélő emberről mondják. De mondhatják arról is, aki simulékonyan, kenetteljesen beszél, arra törekszik, hogy bizalmat keltsen maga iránt, azonban az igazi célját illetően félrevezeti embertársait. Ha ismerjük az illetőt, ezzel a mondással figyelmeztetünk másokat, amivel azt fejezzük ki, hogy legyenek az illetővel óvatosak. Szájára vesz Tartózkodni kell attól a személytől, aki szájaira vesz valakit. Az illető pletykál, valótlanságokat terjeszt, elferdíti a tényeket, bárhol megfordul, kéretlenül is mondja a magáét. Tátja a száját Rendszerint így hangzik el: Ne tátsd itt a szóidat! Arra szólunk így rá, aki csak áll, bámul, nézi, hogy mit csinálunk, lábatlankodik, akadályoz, feltart a munkában, ezért a jelenléte nem kívánatos (vö. Ali, mint egy rakás szerencsétlenség; All, mint szamár a hegyen). Betömi a száját Ha valaki olyan dolgot cselekedett, olyan ügybe keveredett, amit nem szeretne, ha nyilvánosságra kerülne, mert baja, kellemetlensége származna belőle, de ha mégis valakinek tudomására jutott, azt pénzzel, ajándékokkal lekenyerezi, azaz betömi a száját, hogy hallgasson, ne szóljon az esetről senkinek. Megégeti a száját Arról mondjuk beszélgetés közben, akiről úgy véljük, hogy olyan dologba keveredett, felvállalt olyan ügyet, tevékenységet, aminek a kimenetele bizonytalan, sőt, véleményünk szerint az illetőt nem csak csalódás, hanem erkölcsi és anyagi kár éri (vö. Megégeti a kezét). Megnyalja a száját A finoman, jóízűen elkészített ételről mondjuk dicsérőleg, pl. Márta olyan finom lábszár pörköltet készített, hogy ugyancsak megnyaltam utána a számat.