Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Nincsen rózsa tövis nélkül, nincs szerelem bánat nélkül Akkor mondjuk, ha az ifjú házasok között - a nagy szerelem ellenére - feszültség alakul ki. A férj italozni kezd, elhanyagolja a munkáját stb., vagy az asszony válik rendetlenné, hanyaggá, fölöslegesen költekezik stb. Ilyen okok miatt, ha a szerelem meg is marad, a bánat, a szomorúság is megjelenik. A rozsda nem fogja az aranyat Az arany értékes fém, még a rozsda sem árt neki. Az igazi, becsületes, tisztességes embernek sem árthat a rágalmazás, gyalázkodás, besározás: értéke, tisztessége, becsülete megőrződik. Kifelé áll a rúdja Régen a cseléddel, falusi alkalmazottal - kerülő, kondás stb. - kapcsolatban mondták, ha nem megfelelően végezte a munkáját. Ha a gazda, vagy az elöljáróság nem volt megelégedve, a faluban szóbeszéd tárgya lett és már sejteni lehetett, hogy az illető szerződését nem hosszabbítják meg. Ilyen esetekben hangzott el ez a mondás. Rájár a rúd Beszélgetés közben szánakozóan mondjuk arról az emberről, akinek egymást követően sok gondja, baja támad, az egyik csapást még ki sem heveri, már ott a másik, pl. dögvészben elhulltak a disznói, leégett a csűrje, eltört a keze stb. Szakadjon le róla a ruha! Átkozódó, szitkozódó mondás. Vita, veszekedés közben hangzik el két fél között, illetőleg aki a haragosának, vagy róla ezt mondja: a halálát kívánja. Nem a ruha teszi az embert Ruházatunknak mindig az alkalomhoz illőnek kell lenni. Mégsem az alapján vélekednek rólunk. Hiába öltözik az az ember, asszony bármilyen drága, szép ruhába, aki hanyag, dologtalan, kapzsi, ravasz, részeges stb., az elmarasztaló véleményünk nem változik róla, mint ahogy a becsületes, tisztességes emberről a jó véleményünk akkor is megmarad, ha szerényen öltözködik. S Olyan, mint a moslékos sajtár A disznóknak az ennivalót az ún. moslékos sajtárban, vederben viszik. A moslék korpából, darából, ételmaradékból áll. Ezektől az edény többnyire maszatos, piszkos, gusztustalan. Nagy szégyen, akit ahhoz hasonlítanak. Úgy esik, mintha sajtárból öntenek Akkor mondjuk, ha hirtelen nagy eső zúdul le az égből, megállás nélkül szakad olyan sűrűn, hogy szinte alig lehet látni. Ordít, mint a sakál Ne ordíts már úgy, mint egy sakál! így szólnak rá arra, aki feltűnően hangosan mondja a magáét, szinte üvölt, majdcsaknem érthetetlen hangon kiabál. Többnyire veszekedés, civakodás alkalmával fordul elő, elsősorban az asszonyok körében. Ha a gyermek éktelenül sír, kérdően hangozhat el: Mért ordít az a gyerek úgy, mint a sakál? (vö. Bőg, mint a vad szamár). Fénylik, mint a Salamon töke Tréfásan hangzik el. A tisztára, ragyogóra pucolt csizmára mondtuk. A legény fiához így szólt az apja: Most már elmehetsz a bádba, úgy fénylik a csizmád, mint a Salamon töki. Egy állapotban, mint a Samu nadrágja Ismerőssel, baráttal való találkozáskor a hogylétünkről való érdeklődésre mondjuk tréfás válaszként, ami azt jelenti, hogy éppenséggel megvagyunk, nem jobban, nem rosszabbul, ugyanúgy, mint eddig voltunk.