Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Olyat mondok, hogy magam is megbánom Hirtelen felinduláskor hangzik el. Ha valamilyen ok miatt bosszankodunk, dühünkben legszívesebben illetlen kifejezéseket használnánk mérgünk levezeté­sére, vagy sértő szavakat mondanánk annak, aki miatt ilyen állapotba kerültünk, ehelyett ezzel a mondással fejezzük ki a pillanatnyi lelki állapotunkat. Megbicsaklott Arról a leányról mondták, aki elvesztette a szü­zességét és teherbe esett. Róla való beszélgetés köz­ben hangzik el: Tóth Julcsa szerelmes lett Varga Janiba, aztán bizony megbicsaklott. Megembereli magát Megjavul, erkölcsileg jó útra tér. Arról a személy­ről, aki a munkáját, feladatát hosszú időn át hanyagul végzi, vagy egyáltalában nem is lehet rá számítani, többnyire csak szórakozik, ha megváltozik, jó útra tér, akkor mondjuk, pl.: No végre, Varga Feri me­gemberelte magóit. Meghúzza magát Arról az emberről mondjuk, aki a társaságban csendesen üldögél, csak néha-néha szólal meg, szinte alig lehet észrevenni, hogy jelen van. Elhangozhat más összefüggésben is. Ha a gyermek rosszalkodott, valamilyen csínyt követett el, félve a büntetéstől csendben van, meghúzza magát. Megjöttem én már onnan Annak mondjuk, aki okoskodón beszél valami­lyen ügyről, dologról, úgy tünteti fel magát, mintha arról mindenkinél nagyobb lenne az ismerete, tudása. A kérkedésére ezzel a mondással reagálunk. Ebben az rejlik, hogy nekünk is megvannak az ismereteink, régóta tudjuk azt, amiről ő beszél. Vagy megszokik, vagy megszökik Általában családi körben hangzik el, többnyire gyermekkel, kamasz fiúval kapcsolatban. Az ilyen gyermekkel a szülők nem boldogulnak, nem tanul, nem dolgozik, csak játszik, csavarog a barátaival, semmi hasznát nem veszik. Ezt a helyzetet a szülők megelégelik és végső figyelmeztetésként közlik vele: Vagy megszoksz, vagy megszöksz, de ez így tovább nem mehet. Aki megtér, üdvözül Gyakran előfordul, hogy a háztól való távozás után szinte nyomban vissza kell mennünk, mert ott­hon felejtettünk valamit, vagy valamilyen fontos dolgot akartunk még mondani, akkor így szólunk a házbeliekhez. Ezt mondja a vendég is, aki hasonló ok miatt visszatér. Neki is megvirradt egyszer Abban az esetben hangzik el beszélgetés közben, ha olyan emberek szerencséje, elért eredménye kerül szóba, akinek ez hosszú időn át nem sikerült és most végre örülhet a megváltozott helyzetnek. Szorgalmas, mint a méh Dicsérőleg mondjuk arról az emberről, aki rend­kívül szorgalmas, minden idejét a munkájának szen­teli, látástól vakulásig dolgozik. Zúg, mint a méhkas Erős fűlzúgáskor, ha az hosszabb ideig tart, így panaszkodunk. A dolog kellemetlenségét, súlyosságát az orvosnak és másoknak is ezzel a mondással tesz­szük hangsúlyosabbá. Meg sem melegedett nálam Akkor mondjuk, ha egy tárgy nagyon rövid ideig volt a tulajdonunk, eltört, megsemmisült, elvesztettük vagy eltulajdonították (vö. O. Nagy: 226.). Csak a melle kívánja Abban az esetben hangzik el, amikor a férfiak a nőkről beszélgetnek. Lemondóan szól így az, akit már nem nagyon érdekel a dolog, kívánja ugyan a melle, szíve, de már nem törődik vele. Hátulról mellbe Ezzel jellemezhetjük azt az embert, aki a hátunk mögött, jelenlétünk nélkül bennünket becsmérel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom