Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

illik. így például váratlanul érkezik, jelenlétével megzavar másokat, nem törődik azzal, hogy nemkívánatos személy, nem sértődik meg, újra és újra megjelenik, ügyeinek intézése végett állandóan zavar személyeket, „ráragad" az emberre, társaságra, csak a saját céljait és érdekeit tartja szem előtt. Tudja, mitől döglik a légy Ravasz, okos, ügyes személy, aki a saját ügyeit jól, eredményesen intézi. Ebben a mondásban az a vélemény rejlik, hogy az ilyen személy többnyire nem a saját munkájával, tevékenységével ér el eredményt, hanem taktikázva, a helyzeteket jól kihasználja, tudja hol van a kiskapu, hogyan kell helyezkedni és így hogyan lehet könnyebben és gondtalanabbul élni. A mondás elismerőleg és elítélően egyaránt elhangzik. Bekapta a legyet Olyan emberről mondják, akit ravaszul rászedtek, hogy vegyen részt valamilyen ügyletben, amiről az illető úgy véli, hogy számára előnyös, de éppenséggel fordítva lesz, azaz elhiszi, amit mondanak, így kelepcébe esik, bekapja a legyet, mint hal a horgot. Elhangozhat olyan nőről is, aki először esett teherbe és annak már látható jele van. Ezt csak az elsőgyerekes menyecskére vagy sokkal inkább a leányanyára mondják. Mindent lehet, csak akarni kell A kételkedő, aggályoskodó személynek mondják. Tanításul, bátorításul is elhangzik az idősebbek szájából. Biztatásképpen mondják annak, aki tartózkodik, aggályoskodik valamilyen munka eredményességét, megvalósíthatóságát illetően. Erős akarattal a nehézségeket, akadályokat le lehet küzdeni. Bolyong, mint az elátkozott lélek Többnyire olyan személlyel - főleg asszonnyal kapcsolatban hangzik el, aki szinte soha nincs otthon, jön-megy, váratlanul beállít rokonokhoz, ismerősökhöz, barátokhoz, nem időzik sokat, kibeszélgeti magát, azután továbbáll, sehol nem fogja a hely. Az ilyen embert többnyire mániákusnak tekintik, sajnálják és inkább csak szánakozóan szólnak róla. Hálni jár belé a lélek A betegeskedő személyről mondják, akiről úgy vélik, hogy már nem sok ideje van hátra, szinte élőhalott, éppen csakhogy megvan. Beszélgetés közben hangzik el, amikor ismerősöktől rég nem látott ember iránt érdeklődünk: - Hogy van Pista bácsi, már régen láttam. - Bizony, őbelé már csak hálni jár a lélek (vö. O. Nagy: 330.). Hazajáró lélek A fogalom olyan személyekre vonatkozik, akik a hiedelem szerint a halál után visszajárnak az élőkhöz, a családjukhoz. Különböző jelekkel (bútorroppanás, ablakkoppanás) tudatják a jelenlétüket. Ilyen „látogatásra" csak éjjel kerül sor. Egy árva lélek sem Akkor mondjuk, ha azt akarjuk nyomatékosan hangsúlyozni, hogy valamilyen ügyről, dologról senki nem tud semmit, vagy például elmentünk egy helyre, ahol egy személyt se találtunk, azaz nem volt ott senki, még egy árva lélek se. Lélek az ajtón se be, se ki Leginkább udvariassági szólamként hangzik el vendégségben, nagyobb társasági összejövetelkor. A vendéglátó házigazda a vendégeit ezzel marasztalja, maradjanak együtt, oda már nem megy senki, de ki se mehet senki. Elhangozhat beszélgetés kapcsán is, amelyben olyan közösségi összejövetel kerül szóba, ahol a terem zsúfolásig megtelt, az ajtókat bezárták, se bemenni, se kijönni nem lehetett. Lelkem csendességében A hogylétünk iránt érdeklődőknek mondhatjuk így: Megvagyok lelkem csendességében, azaz nincs különösebb bajom, panaszom, élem a magam életét, amelyben az is benne rejlik, hogy számomra az egyedüllét nyugalmat és lelki békét jelent. Lelke rajta Elmarasztalólag mondjuk arról az emberről, aki megkárosított bennünket, lelke rajta, ha volt szíve, ha nem bántja a lelkiismerete, hogy becsapott, rosszat mondott, pletykált rólunk és ezzel hitelünket rontotta.