Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Káposztáié folyik az ereiben Az embertársai iránt érzéketlen emberre mondják. Az ilyen személy semminek nem örül, nem lelkese­dik, hideg, szenvtelen magatartást tanúsít. Gyakrab­ban akkor hangzik el, ha a legények nőkről beszél­getnek. Az olyan nőre mondják, akiről úgy vélik, hogy nem tud felhevülni, nem sugárzik belőle érzéki­ség, mintha vér helyett káposztáié - semmire nem való folyadék - folyna az ereiben (vö. Hideg, mint a jég). Káposztáié van a fejében Elítélően hangzik el a tanulatlan, buta emberről, aki semmihez sem tud értelmesen hozzászólni, több­nyire tudálékoskodik, ostobaságokat mond. Az ilyen személyt a társaságban megmosolyogják, egymás közt megjegyzik: Milyen tudatlan ez a Varga Laci, ennek csak kciposztalé van a fejében. Csípje meg a kappan! Bosszankodó felkiáltás. Akkor mondjuk, ha ki­sebb bosszúság ér és valamit nem jól csináltunk, elejtettünk valamit, eltört egy pohár stb.; nem nagy kár, semmiség, csak annyi mint egy kappancsípés. Kappan helyett kánya is elhangozhat (vö. Egye meg a fene). Egy kaptára húz mindent Kapta=kaptafa. Arról mondják, aki egyformán vélekedik különböző dologról, azonosan ítél meg egymástól eltérő jellemű személyeket. Akkor fordul elő ez különösebben, ha az illető egy családról be­szél, ha annak egy tagját vétkesnek minősíti, a többit is olyannak tekinti, nem tesz köztük különbséget, egyformán elmarasztalja őket, azaz egy kaptára húz­za a család minden tagját. Nem káptalan a fejem! így kiáltunk fel, rendszerint bosszúsan, ha olyas­mit kérdeznek tőlünk, amit illene tudnunk, de nem emlékezünk rá, vagy valóban abban a dologban tájé­kozatlanok vagyunk. Ezzel a mondással azt akarjuk elhitetni, hogy most éppen a pillanatban nem jut az eszünkbe, az emlékezetünk véges, de ezzel sejtetjük azt is, hogy tudtuk, ismertük a dolgot, csak időközben elfelejtettük, annyi minden van a fejünkben, hogy ez már kiesett belőle. Elhangozhat olyan esetben is, ha valamit keresünk, nem találjuk, nem emlékezünk, hova tettük. Amikor egy nem teljesített ígéretünkre figyelmeztetnek, elnézést kérve mondjuk: Ne hara­gudj, elfelejtettem, nem káptalan a fejem (vö. Nem kalendárium a fejem. - O. Nagy: 254.). Nyitott kaput dönget Ha beszélgetés, vita közben valaki olyasmit állít, bizonygat, ami már köztudomású, és így° fölösleges róla beszélni, akkor mondják az illetőnek: Nyitott kaput döngetsz, ezt máir mindenki tudja (ez már régen elkészült, elintézték stb.). Akár a kapufának mondanám Mintha csak a kapufának beszélnék Többnyire gyerekkel kapcsolatban hangzik el. Az anya panaszolva mondja a férjnek, hogy hiába kérte a fiát, etesse meg az állatokat, vágjon fát, menjen el a boltba, tanulja meg a leckéjét stb., oda se hederített, nem hallgatott rá, inkább elment játszani, csavarogni a barátaival: így teljesen mindegy, hogy neki mondja vagy a kapufának, egyik sem éri meg. Búcsút vett a kapufélfától Ha valaki úgy távozik el a háztól, hogy senkinek nem szól, nem búcsúzik el a házbeliektől, a család tagjaitól, akik az ismerősök, a barátok érdeklődésére így válaszolnak: Tőlünk el se köszönt, lehet, hogy búcsút vett a kapufélfától. - Gömörben régen szokás­ban volt, hogy amikor az udvarról vitték ki a halottat, a koporsót néhány percre a kapufélfára tették, s akkor mondták: Elbúcsúzott János bácsi a kapufélfától (vö. O. Nagy: 153.). Kár haszonnal jár A kár is járhat haszonnal, mondták a régi öregek. Ha valamit nem jól csináltunk, kárunk származott ugyan belőle, de tanultunk az esetből, jó például szolgált, máskor nem esünk abba a hibába, nem is­métlődhet meg még egyszer ugyanúgy a dolog. Más kárán tanul az okos Gyakran elhangzó mondás. A szülők olyan példá­kat emlegetnek, amelyek sok tanulságot nyújtanak mindenki számára. Ne essünk abba a hibába, amit mások vétettek. Emlékezzünk, hogy hibázott, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom