Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

K Toporog, mint kacsa a jégen Arra mondják, aki nem tudja mit akar, töpreng, hogy mit is csináljon, nem tud dönteni, menjen-e, maradjon-e, mihez kezdjen, csak téblábol... Úgy benyelte, mint kacsa a nokedlit A mohón, habzsolva, jó étvággyal evő emberre, olykor állatra mondják. Ez utóbbival kapcsolatban, pl.: Az ember megetette a disznót, az asszony kérde­zi: Jó étvágya van-e, megette-e a moslékot? A gazda válaszol: Úgy benyelte, mint kacsa a nokedlit. A jó étvágyú gyerekről örömmel mondja a szülő: Úgy lenyeli az ételt, mint kacsa a nokedlit. Társaságban közös étkezéskor a gyorsan evő emberről ez inkább elmarasztalóan hangzik el. A kákán is csomót keres (talál) Elmarasztalólag mondják az olyan emberre, aki semmivel sincs megelégedve, a legjobban elvégzett munkába is hibát keres, okoskodik, gyakran csak azért, hogy neki legyen igaza, és ezzel tekintélyt szerezzen magának (vö. O. Nagy: 251.). Kákabélű A kevés ételt fogyasztó személyről mondják. Többnyire gyerekkel kapcsolatban hangzik el. Rend­szerint az édesanya panaszolva mondja, ha a gyerme­ke alig eszik: Az én Pisti fiam olyan kákabélű, fele annyit eszik, mint a testvére, és az is elegendő neki. Vendégségben is elhangozhat, ha valaki keveset fo­gyaszt: Ugyan komámuram, egyen még, tán csak nem kákabélű kend. A kakas se kukorékol utána Ha olyan ember megy el a faluból (vagy meghal), akit nem szerettek, nem becsültek, senki sem sajnálta, sőt, örülnek, hogy eltávozott, akkor szokták mondani. Más összefüggésben is elhangozhat. A szülők, ha tiltakozásuk ellenére a fiuk, lányuk más faluba akar házasodni, vagy városba költözni, dühösen így fa­kadnak ki: Menj csak, a kakas se kukorékol utáinad. A kakassal ébred, de nem fekszik a tyúkkal A dolgos, szorgalmas emberről mondják. Korán reggel felkel, egész nap munkálkodik, nem nézi, mikor megy le a nap, dolgozik, amíg csak lehet (vö. Látástól vakulásig). Minden kakas úr a maga szemétdombján Becsmérlöleg mondják arról az emberről, aki a családja körében basáskodik, vezetőként - gazdaként - a beosztottjait, munkásait egrecíroztatja, mások tanácsait nem fogadja el, csak az ő véleménye, csele­kedete, intézkedése a helyes, és utasításait megjegy­zés nélkül végre kell hajtani. Az ilyen ember más körülmények között rendszerint alázatos. Nem megy be a kakas a házba, ha nincs nyitva az ajtó A szerelmi légyottra vonatkozik. A kakas a le­gény, a nyitott ajtó a leány házának ajtaja. A legény nem tud bemenni a leányhoz, ha az nem ad lehetősé­get rá. A mondás képletes, mert a szerelmeteskedés bárhol lehet, de ezzel kifejezik, hogy a lányt lehet okolni és nem a legényt, ha kitudódik a dolog. Kakastejjel, varjúvajjal van sütve A gyermekeknek mondták, amikor kaláccsal kí­nálták, de azok nem akarták elfogadni. Különösen idegen helyen félősen viselkedtek a gyerekek, és olyankor a háziasszony ezzel a mondással biztatta őket a „különlegesség" elfogyasztására: Vegyél csak, kisfiam, ez nem olyan, amilyent otthon eszel, ez ka­kastejjel, varjúvajjal van sütve. Nem azé a kalács, aki süti, hanem aki megeszi Arra az esetre vonatkozik, amikor egy szorgalmas ember a munkájának eredményét nem élvezheti. El­érte azt a célt, amit maga elé tűzött, de már időköz­ben sok embernek az volt a véleménye, hogy hiába gürcöl, más látja a hasznát. Rendszerint gyermekei, rokonai, örökösei kitúrják a javaiból, elprédálják, a saját jólétükre fordítják. Szándékosan hangzik el be­szélgetés közben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom