Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Ahol nincs, ott az Isten se talál A teljes nincstelenség kifejezésére mondják. A szegény embertől hiába akart rekvirálni a hatóság, üres volt a kamra és a padlás. A beszolgáltatás idő­szakában is gyakran elhangzott. A gazda is mondta a behajtóknak: Hiába kutakodnak, ahol nincs, ott az Isten se talál. Áldja meg az Isten, ki az árvát szánja A régi időben nagy tiszteletben tartották azt a jó­szívű, jómódú embert, aki az árva gyermeket segítet­te, támogatta, gondozójának élelmet, pénzt adott, taníttatását is vállalta. Az is megbecsülésben része­sült, aki - bár szegény volt - szeretettel vette körül az árvát és amiben tudott, segítségére volt. Áldja meg az Isten mind a két kezével Hálálkodó mondás. így köszönte meg a koldus az alamizsnát. így hálálkodott a cseléd, a szegény em­ber, ha a gazdától ajándékot kapott. Ezt mondták beszélgetés közben az olyan emberre is, aki jótevője volt a családnak, a falunak, a közösségnek. A jóságá­ért, önzetlenségéért Isten áldását kérték rá. Áldja meg az Isten ott, ahol van A jótevőnkről mondjuk, arról a személyről, aki­nek sokat köszönhetünk, amikor bajban voltunk se­gített stb. Ha már nincs a közelségünkben, felidézzük tetteit, akkor mondjuk, így kérve rá az Isten áldását (vö. Áldja meg az Isten mind a két kezével). Az Isten akárhova tegye! Szitkozódó jellegű mondás. Ha bosszankodunk valami miatt, mérgesen, dühösen így kiáltunk fel. Civódás közben is elhangozhat, pl.: Az Isten akárho­vá tegyen, hagyj már békén! Az Isten is neki teremtette A jól összeillő ifjú párról mondják. Kommendá­láskor is elhangzik, amikor a leány szüleinek ajánlják a legényt (vagy a legény szüleinek a leányt), pl. Juli­kát az Isten is Palinak teremtette. Az Isten nem ver bottal Különböző helyzetek és cselekvések kapcsán for­dul elő. Beszélgetés közben, ha olyan emberről esik szó, aki a közvélemény vagy a beszélő szerint go­nosz, kegyetlen, durva személy, rosszul bánik a csa­ládjával stb., s azután az illetőt súlyos betegség éri, azt az Isten büntetésének tekintik az elkövetett vét­keiért. Ha bennünket valaki megbánt, rágalmaz, kárt okoz, de tehetetlenek vagyunk vele szemben, akkor szoktuk mondani neki szinte figyelmeztetésül: Meg­bűnhődsz te ezért, az Isten nem ver bottal (vö. Verje meg az Isten). Az Isten kezében vagyunk Súlyosabb esetekben hangzik el, amikor remény­telennek, kilátástalannak tűnik a helyzetünk. Elveri a határt a jég, járványos betegség szedi az áldozatait ember és állat közt, háború dúl körülöttünk, s minde­zek ellen semmit nem tehetünk, reménykedve mond­juk, csak az Istenben reménykedhetünk. Az Istennek se! Bosszankodó felkiáltás. Ha nem sikerül valamit megcsinálnunk többszöri próbálkozás, nekifutás elle­nére sem, akkor így fakadunk ki, pl.: Az Istennek se sikerül ezt a darálót megjavítani. Bosszankodhatunk így/gyermek miatt is, ha szófogadatlan, nem tanul vagy egyéb munkáját figyelmeztetéseink ellenére sem végzi. Egymás közt mondjuk: Ezzel a Feri gye­rekkel nem bírok, az Istennek se tanul. Az Isten se győzi pénzzel Bosszankodva mondják a szülők egymásnak, ro­konnak, barátnak, ha a költekező gyerekükről beszél­nek. Szidhatják ezzel a gyermeket is: Az Isten se győz téged pénzzel. Elhangozhat más összefüggésben is, panaszként ugyan, de nem szidalmazásképpen. Ha a városban tanuló gyerek nagy anyagi megterhelést jelent a szülőknek, így fakadhatnak ki: Feri iskoláz­tatása olyan sokba kerül, hogy az Isten se győzi pénzzel! Az Isten se tehet neki eleget Az olyan emberről, gyerekről mondják, akinek szinte folyton van valamilyen kérése, kívánsága, amivel a szülőt, rokont, barátot zaklatja. A gyakran ismétlődő esetek kapcsán fakadnak így ki ellene, ha róla beszélnek, illetőleg szemébe is mondják szidal­mazásképpen: Az Isten se tud neked eleget tenni (vö. Az Isten se győzi pénzzel).

Next

/
Oldalképek
Tartalom