Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

dalos individuum hagyományában többnyire passzívan lappanganak, s a gyűjtő indíttatására jutnak felszínre. A közölt vásári nóták lényegében a megfigyelés nyomán maradtak fenn. A vásárokon gyakorta megforduló emberek emlékezetében a folyton hallott, újra és újra ismételt szöveg, az árukínáló „vers" megőrződött, s bizonyos dalolási alkalmakon vásári élményként hangzottak el ezek a nagyon egyszerű, a hagyományos értelemben igazán dalnak aligha nevezhető szövegek, áruajánló rímes vagy rímtelen sorok. Megemlítjük azonban azt is, hogy nemcsak a közvetlen élmény nyomán maradhattak fenn ezek a nóták. Az első kétségkívül a közvetlen megismerés volt, azonban a hagyományba való bekerülés, az ún. első informátortól való átvétel, továbbadás tényével is számolnunk kell, azzal tehát, hogy olyan egyéntől hallunk vásári nótákat, aki nem a közvetlen vásári élmény nyomán ismerte meg őket, hanem csak áttételesen, közvetítő útján. De csak néhány kiválóbb nótafánál tapasztalhatjuk ezt, akik nagy befogadó- és megőrzőképességük révén az egyszer hallott dalt akár évek múltán is fel tudják idézni. Lényegében ez figyelhető meg pl. Motyovszky Józsefne vásári dalaival kapcsolatban is. Ilyen esetekben joggal beszélhetünk folklorizációs folyamatról, ezeknek a nótáknak a hagyományban való továbbéléséről. A vásári nótáknak éppen úgy, mint a koldusénekeknek az utánzott, olykor parodisztikus változatait is megtaláljuk a néphagyományban. Ide sorolhatjuk pl. a Sej, mikor még mink tizenhat éves drótos legények vótunk kezdetűt, amelybe a vándor drótosok drótoznyi, fazekat fódoznyi kiáltásai, munkakérő, munkafelajánló szavai kapcsolódnak. A vándorkereskedők, vándoriparosok a nép érdeklődését magukra irányították szokatlan viseletükkel, beszédjükkel, munkaeszközeikkel, felszereléseikkel stb. Az idegenből, a messziről érkező ember a nép képzeletét mindig foglalkoztatta, és így természetszerűleg került be a folklórhagyományába. A vándorló, a fazekat javító szlovák ember alakját már a múlt században gyűjtött dalokban is megtaláljuk. Ide kapcsolhatjuk a - lényegében az előzőhöz hasonlóan alakult - Afrikai paprika kezdetű nótát. Pergő szövegével, sajátos dallamával bekerült a gyermekdalok közé is. Abba a hagyománykörbe sorolhatjuk ezeket, amelyben a vándorárusok a dramatikus játékok zsáneralakjaiként s az adomák, tréfás történetek hőseiként is megjelennek. A műfaji problémákat illetően az előző kérdéskörhöz kapcsolhatjuk a koldusénekeket is. Ilyen cím alatt a legtöbb gyűjteményben együtt találjuk a tényleges koldusénekeket a koldusének-paródiával. A parodisztikus jellegű koldusénekek rendkívül népszerűek voltak a gömöri területen. A közölt példák nagyszámú variánsát jegyeztem le. Hasonló párhuzamokra lényegében az egész magyar nyelvterületről vannak adatok. Gyermekjátékdalok A gyermekjátékok a néphagyomány számos archaikus elemét megőrizték. A játékhoz fűződő dalok többségének a dallama népzenénk ősi rétegébe kapcsolódik. A magyar nyelvterületen a gyűjtők nagy mennyiségű anyagot tártak fel. A gyermekjátékdalok rendkívül jelentős százaléka napjainkban szinte mindenütt ismert. A terjedéshez - különösen az utóbbi évtizedekben - az óvodák és az általános iskolák nagymértékben hozzájárultak. A gyűjtésemből bemutatott dalok és dalszövegek elsősorban a jellegzetesebb gömöri variánsokat illusztrálják. Néhány példa a gyermekjátékok ősi csoportjába tartozik, s tágabb összefüggésben a gömöri palóc etnikai jellegzetességekhez sorolható. A felnőttek hagyományához tartozó műfajokból a gyermekjátékokba, a gyermekjátékok dalai közé való alászállást mutatja egy meséből kivált dal. A mese a rajtakapott hűtlen asszonyról szól s Gömörben általánosan ismert. A mesebeli asszony betegnek tetteti magát, az urát cserfába oltott almáért küldi, hogy azalatt, amíg a férje távol van, szeretőjével, a pappal lehessen. A bordát áruló vándorárus figyelmezteti a férjet az asszony cselére, és segítséget nyújt az asszony leleplezéséhez. Tulajdonképpen az asszony dalából tűnik ki egészen világosan, hogy rászedte az urát, s nem bánná, ha sohasem térne viszsza. Az ide tartozó mesék többnyire a bordás, a cserfába oltott alma vagy a kikapós menyecske néven ismeretesek. Gömöri népszerűségét mutatja, hogy a dalbetét a mesei történetből válva a gyermekjátékdalok között is előfordul. A tréfás párválasztó játékokhoz fűződik a dal, s tanulságos példa a különböző motívumoknak a néphagyomány belső területén való áramlására, kapcsolódására. A gyermekjátékok csoportjába sorolt dalok nem mindegyike kapcsolódik ténylegesen valamilyen játékhoz. Gyakran előfordul, hogy elsősorban a leánykák - olykor magukban, olykor csoportosan - csak dalolnak, anélkül, hogy a dallal együtt játszanának. Ehhez megjegyzem, hogy vannak olyan dalok, amelyeknek a hozzá fűződő játékcselekvései ma már nem ismeretesek. Több dalról lehetségesnek tartom, hogy egyáltalában nem tartozott hozzá játék, vagy legalábbis nem olyan játék, amely a dalhoz kapcsolódott. Rendszerint a leánykák szobai játékaiban, pl. a babázás, zálogosdi stb. fordult elő, hogy