Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Úgy élnek, mint a galambok Fiatal házasokkal kapcsolatban hangzik el. Dicséretként, elismerésként mondják a szülőknek az ismerősök, rokonok, barátok annak hangsúlyozására, hogy jól választottak a fiatalok; szerencsések, mert a házasságban megértik egymást; nem múlt el a szerelem; békességben, boldogan élnek együtt (vö. Szereti, mint galamb a búzát). Várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön Arról az emberről mondják, aki céljának, tervének megvalósításáért nem tesz erőfeszítéseket; nem törekszik arra, hogy feladatait saját maga oldja meg, hanem csak reménykedve várja, hogy dolgai megvalósuljanak. Az ilyen embert mulyának, tehetetlennek, s gyakorta elítélően tétlennek, felelőtlennek tartják. Ritkábban előfordul, hogy a gyerekre szólnak így rá, aki a reábízott feladatot nem végzi: Mire vársz? Hogy a sült galamb a szádba repüljön? (vö. Toporog, mint a tojó galamb. - O. Nagy: 192.). Én tettem le a garast Beszélgetés során vita hevében mondja az, akinek a szavába mások beleszólnak, vagy ha a figyelmet erőteljesebben magára akarja irányítani, s ezzel kinyilvánítja azt, hogy most ő következik, ő beszél, ő mondja el a véleményét, rá figyeljen mindenki (vö. O. Nagy: 193.). Ki a garast nem becsüli, a forintot nem érdemli A régi öregek gyakorta mondogatták, hogy a kis pénzt is becsben kell tartani; sok kicsi sokra megy, és aki könnyelmüsködik, nem jut ötről hatra, azaz nem boldogul, de nem is érdemli meg, s magára vessen, ha szüksége támad. Gyereknek is szokás mondani, ha az az ajándékul kapott kisebb összeget kevesli. Nem ér egy lyukas garast Többnyire a rossz, elhasznált szerszámra, eszközre szokás mondani, vagy olyan tárgyra, dologra, ami értéktelen, aminek már semmi hasznát nem lehet venni, ki lehet dobni, szemétre lehet vetni. Ilyesmivel kapcsolatban pl. így szól a gazda a feleségéhez: Mit tartogatod itt ezt a bödönt, nem ér ez már egy lyukas garast se. Előfordul, hogy rosszul, hanyagul végzett munkára mondják, vagy - ritkábban - a dologtalan, lusta emberre (vö. Nem ér egy fagarast se; Fabatkát se ér; Annyit sem ér, amit a földre köpök). Felöntött a garatra Berúgott. Sokat ivott. Akkor szokás mondani, ha az utcán dülöngélve menő, az italtól támolygó embert látnak, vagy ilyen emberről, esetről beszélnek: Péter bácsi megint felöntött a garatra; Tóth Pistáék lakodalmán Péter bácsi jól felöntött a garatra (vö. Becsiccsentett; Támogatja a kerítést. - O. Nagy: 195.). Ember a gáton! Legény a gáton! A bátor, merész emberről szokás mondani, aki nem ijed meg a maga árnyékától. Példásan, hősiesen viselkedik olyan helyzetben, amelyekben mások ingatagok, félrehúzódnak, tettre, cselekvésre képtelenek. Pl. égő épületből kimenti a bent rekedt állatokat, személyeket, értéktárgyakat, megfékezi az utcán rohangáló megvadult állatot stb. Arról is elhangzik, aki feljebbvalójának, vezető embereknek a szemébe meri mondani a véleményét, bírálatot mer mondani mindazoknak, akiktől mások félnek. Gatyába rázlak! Figyelmeztetőleg hangzik el. Többnyire gyereknek mondják, ha többszöri, ismételt figyelmeztetés ellenére sem végzi rendesen a feladatát; szófogadatlan, hanyag stb. Rendszerint az anya panaszkodik a férjének, hogy nem bír a gyerekkel, őrá nem hallgat, nem tud vele mit kezdeni stb. Ilyenkor szokta mondani az apa a gyereknek: No, majd gatyába rázlak én! -, azaz úgy megveri, hogy megemlegeti a magyarok istenét, ha még egyszer panaszt hall róla. Jó helyre tette a gatyáját Ténymegállapításként hangzott el olyan szegényebb legény házasságáról, aki gazdag leányt vett feleségül. Ezzel azt fejezték ki, hogy az illetőnek jó sorsa lesz, nem lesz semmire gondja, lesz bőven mit aprítani a tejbe. Elhangzott ez beszélgetés közben később, akár évtizedek múltán is, ha ilyen embernek az élete került szóba (vö. Megfogta az Isten lábát). Kösd fel a gatyád! Gyakorta ezt mondják biztatásul annak, akire nehéz munka vagy feladat vár. Elhangzik azonban fi-