Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

gyelmeztetőleg, fenyegetőleg is, pl.: Jól kösd fel a gatyádat, ha velem akarsz kikezdeni! Ezzel az illető kifejezésre juttatja, hogy erősebbnek érzi magát az ellenfelénél, okosabbnak, ügyesebbnek az ügyek intézésében is. Tanácsként is mondják: Jól kösd fel a gatyádat, ha Hubai Lacival akarsz ujjat húzni! A gazda szeme hizlalja a disznót A gondos munka eredménnyel jár. Rendszerint konkrétan az állatállománnyal kapcsolatban hangzik el. Úgy gyarapodik a jószágállomány, ha gondját viseli a gazda. Figyelme, tekintete mindig az állatokon legyen. Gondozza őket, adjon idejében bőségesen enni-innivalót nekik, óvja a betegségektől és tartsa rendben az istállót. A gazdád nagyobb kutya, mégse ugat A ház előtt elhaladó emberek a kapura, kerítésre rohanó, ugató, csaholó kutyának mondják úgy, hogy lehetőleg hallja a gazdája, vagy más járókelő. Előfordult, hogy a mondást a gazda nem vette tréfának, összeszólalkoztak, verekedésre is sor került. A jó gazda olyan, mint a jó pap, holtig tanul A mondásban benne van a lényege. Ahhoz, hogy eredményesen műveljük földjeinket, s gazdag állatállományunk legyen, folyton figyelemmel kell kísérni a gazdálkodás alakulását, az új technikát, talajjavító műtrágyákat, permetezőszereket, az újfajta vetőmagokat, tápszereket stb. Nem elég hagyományosan gazdálkodni, az újra is oda kell figyelni. Gazdája akadt Rendszerint kisebb értékű dologra vonatkozik. Ha egy tárgyat, eszközt nem találunk a helyén, s úgy gondoljuk, hogy valaki eltulajdonította, elemelte, akkor szokás mondani, amiben kifejezésre jut, hogy bottal üthetjük a nyomát, s lemondunk róla. Henyélő gazdának álmos a bérese A régi időkben mondták a gondatlan, a gazdaságával nem törődő, inkább csak a szórakozásnak, mulatozásnak élő gazdával kapcsolatban. Amilyen a gazda, olyan a cselédje. Nem jó a gazdának levetkezni, míg le nem fekszik Arra mondták a régi öregek egymás közt, aki a vagyonát még életében átadta az örökösöknek, ráíratta a gyermekeire vagy rokonaira. Gyakran megtörtént, hogy az illető öreg napjaira magára maradt, az örökösök nem törődtek vele tovább. Ezért mondták, hogy nem szabad a javainkról lemondani a halálunk előtt, mert könnyen pórul járhatunk. Úgy él, mint egy hatökrös gazda Arra mondják, aki nagyobb lábon él, mint azt látszólag az anyagi helyzete megengedi. Kifejezésre jut ebben az, hogy az illető jól gazdálkodik, szorgalmas, munkájának megvan az eredménye, s nagyvonalúbb életvitelt engedhet meg magának. Nincsen olyan gazdag, aki másra ne szorulna A leggazdagabb embert is érhet olyan baj, amiben mások segítségére szorul. Régen a köszvényben és egyéb nyavalyákban szenvedő nagygazdák is a javasasszonyhoz, a füvesekhez, gyakorta a cselédjükhöz fordultak segítségért, különösen végveszélyben, amikor már fühöz-fához kapkodtak, amikor már pénzzel, gazdagsággal semmire se jutottak. Voltak olyan esetek is, amikor a gazdag ember koldusbotra jutott, s mások szívességéből tengette az életét. Egy gazszálat sem teszek az útjába Ezzel kifejezésre juttatjuk, hogy nem akadályozzuk meg a másikat a tervében, az elhatározásában, nem teszünk ellene semmi olyat, ami céljának a megvalósításában gátolná. Legyen tehát nyugodt, tőlünk nem kell tartania. Tájékoztatásul, bizonygatásul is elhangzott, ha arról beszélgettek, hogy valakinek nem sikerült a dolga, s az, aki abban érdekelt volt így szólt: Én egy gazszálat sem tettem az útjába. Egy gazszálat se tesz keresztbe Panaszként hangzik el arról, aki henyél, lustálkodik, a közösségi munkából kivonja magát. Gyakran figyelmeztetésként mondták annak, aki ilyen személyt hívott munkába, vigyázzon, megjárhatja, mert eltölti az időt anélkül, hogy valami eredménye lenne. Sokszor a férjének panaszkodik az anya, ha a gyermek nem segít neki az otthoni, a ház körüli munká-