Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Annyit sem ér, amit a földre köpök Semmit sem ér. Lekicsinylő, becsmérlő mondás a hasznavehetetlen, értéktelen szerszámról, eszközről, a rosszul végzett munkáról, illetőleg vonatkozhat sze­mélyre is. Ez utóbbival kapcsolatban különösen sértő, olykor rosszindulatú megjegyzés. Lehet azonban pusztán dühös, bosszús megnyilvánulás. Veszekedés, vita hevében mondják a sommásan elítélő szavakat: Annyit sem érsz, amit a földre köpök (vö. Annyit se érsz, mint egy köpés) -, azaz hitvány ember vagy, nem becsüllek semmire (vö. Fabatkát sem ér; Nem ér egy fagarast se; Nem ér egy lyukas garast). A földnek se mondd! Senkinek. Bizalmas dolog közlésekor mondjuk, amikor különösen hangsúlyozni akarjuk, hogy amiről beszélgettünk, maradjon négyszemközt, tartsuk szi­gorúan titokban. A földbe gyökerezett a lába A meglepetéssel járó esemény elmondása kapcsán hangzik el. A történetet elbeszélő mondja, pl.: Ami­kor benyitottam a házba, ott szerelmeteskedett Vári Laci meg Tóth Julcsa, azt se tudtam, mit csináljak, úgy a földbe gyökerezett a láibam. A rémületet, a félelmet, az ijedtséget kiváltó esemény (pl. véres verekedés, baleset) felidézésekor a helyzet súlyossá­gának, a látvány megdöbbentő voltának hangsúlyozá­saként is szokás mondani. De előfordul, hogy egysze­rűen pl. egy rég nem látott ismerőssel, volt kedve­sünkkel, eltűntnek vélt személlyel való találkozással kapcsolatban mondják: Nem is gondolnád, kivel ta­lálkoztam tegnap Putnokon. Varga Jolival. Amikor megláttam, majd a földbe gyökerezett a lábam (vö. A füle is kétfelé áll). Ki se látszik a földből Gyermekről való beszélgetés kapcsán hangzik el. Az anya dicséri gyermekének szorgalmát, segítőkész­ségét, s jó tulajdonságainak hangsúlyozására mondja: Még ki se látszik a földből, de már segít a ház körül. Az ilyen kisgyermekre példaként hivatkozhat más szülő, ha a nagyobb gyermekét munkára buzdítja, ha a reá bízott feladat elhanyagolása miatt korholja: Nézd meg Farkas Rozit, ki se látszik a földből, de már segít az anyjának. Leitta magát a sárga földig Az eszméletlenségig, a magatehetetlenségig berú­gott emberről mondják. Súlyosan elítélő mondás az olyan emberről, aki részegségével feltűnést keltett, botrányt okozott; annyit ivott, hogy a földön fetren­gett, s akkor sem emlékezett semmire, amikor kijóza­nodott. Elhangozhat saját személyre vonatkoztatva olyan esetben, ha valaki bánata, keserűsége, szerelmi csalódása, egyéb szomorúsága miatt rúgott be, vagy tervez ilyen ivást: Leittam (vagy: leiszom) magam a sárga földig. Mintha a föld nyelte volna el Ha keresünk valamit - kisebb tárgyat, eszközt -, tűvé teszünk érte mindent, mérgelődünk, bosszanko­dunk, s így tépelődünk, gyakorta csak magunkban: Fogalmam sincs, hol lehet, mintha a föld nyelte volna el. Nem bújhatok élve a földbe Keserűségében, bánatában mondja az az idős em­ber, aki úgy érzi, hogy már terhére van a családjának és különösen akkor, ha ezt valamelyik családtag ­akár gyermeke, akár menye, veje - kifejezésre is juttatja. Szóváltáskor fakad így ki a „halálát várók­nak": Mit akartok? Nem bújhatok élve a földbe! Nem esik a földnél lejjebb Tréfásan mondják annak, aki kiejt valamit a kezé­ből, s ijedtében utánakap: Ne félj, nem esik a földnél lejjebb! Mondják akkor is, ha attól lehet tartani, hogy egy tárgy, eszköz onnan, ahova tették, leesik. Ki mit főzött, egye meg Bajjal, kellemetlenséggel végződő cselekedetről az a vélemény, hogy az vállalja a felelősséget, aki el­követte a hibát. Pl. a legény teherbe ejtett egy leányt, vegye el feleségül vagy vállalja az egyéb következ­ményeket. Rendszerint a segítségnyújtást, a támoga­tást hárítja el magától, akinek ez a véleménye, s a mondással a maga részéről befejezettnek tekinti a dolgot, kinyilvánítja vele, hogy semmi köze az ügy­höz, nem érdekli, nem törődik vele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom