Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Fuccsba ment Beszédbeli fordulat olyan dologról, ami nem sikerült, tönkrement. Gyakran elhangzott, ha pl. a terméssel kapcsolatos elképzelések nem valósultak meg, mert elverte a jég, elvitte az árvíz, szárazság volt stb.: Fuccsba meut a termés, de ugyanúgy, ha annak az árát építkezésre szánták, ruhát, bútort stb., akartak belőle venni: Fuccsba ment az építkezési terv, a vásárlás stb. így is elhangzik: Befuccsoltunk (vö. Füstbement). A fuldokló ember a szalmaszálhoz is kapkod A nehéz, szorongatott, kilátástalan helyzetbe került, a tönk szélére jutott ember fühöz-fához kapkod, a legkisebb segítségtől is megoldást remélve bizakodik, hogy gondjából-bajából kilábal, s kétségbeesett állapotában olykor meggondolatlanul beszél, intézkedik, cselekszik. Ahová lép, fű nem terem A fű is elhervad a lába alatt A durva, goromba, mindenkit lehengerlő emberről szokás mondani, aki cselekedeteivel, tetteivel és mások becsületét, önérzetét sértő beszédével felháborodást, ellenszenvet vált ki. Beszélgetés közben figyelemfelkeltésként, jellemzésként, s az illetővel szembeni óvatosságra való figyelmeztetésként hangzik el. Fűbe harapott Meghalt. Verekedésben, a helyszínen meghalt egyénnel kapcsolatban hangzik el. A hír, az esetről való beszélgetés rendszerint ezzel kezdődik, pl.: Tegnap a vásárban Tóth Józsit úgy fejbe verték, hogy azonmód a fűbe harapott (vö. Otthagyta a fogát. - O. Nagy: 179., 182.). Fűben-fában az orvosság Régebben a betegségek gyógyításakor az emberek különböző növényfélék főzetét ajánlgatták egymásnak. Az ajánlás, a javallat nyomósításaként, mintegy általános és ősi igazságként mondták. Fűnek-fának panaszkodik Válogatás nélkül mindenkinek, akivel találkozik, úton-útfélen panaszkodik, elmondja saját gondját, búját-baját. Némileg elmarasztalólag hangzik el, mivel az ok többnyire nem jelentős, s az ilyen mérvű panaszkodást fölöslegesnek, túlzásnak tekintik. Szégyen a futás, de hasznos Rendszerint történet, esemény felidézése, elmondása kapcsán hangzik el. Vannak olyan esetek, amikor tanácsosabb, ha az ember a veszedelmesnek, szorongatottnak ítélt helyzetből megfutamodással, gyors „lelépéssel", „eltűnéssel" vágja ki magát, menekül meg. Olykor tréfásan mondják, ha csak kisebb dolog kerül szóba, pl. megijedt egy kutyától; este az utcán gyanús alakoktól megrémült és elszaladt. Jelentősebb esetek kapcsán az elbeszélő önmaga igazolására, mentségére mondja, pl. amikor verekedésből elfutott: Inkább elszaladtam, minthogy fejbe verjenek. S ehhez teszi hozzá: Szégyen a futás, de hasznos. Háborús eseményekről való beszélgetésben is hasonló értelemben fordul elő. A füle botját se mozgatja Szándékosan nem veszi tudomásul, amit mondanak neki. Általában a szülők szokták mondani egymásnak, ha a gyermek, leány, legény a reájuk bízott munkát, feladatot nem végzi, illetőleg úgy tesz, mint aki nem hallja, hogy neki szóltak, s egy kis idő múl-