Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

mondták, akik a szegényebbel, a rangon aluliakkal alig váltottak szót, csak a legszükségesebbet „lökték oda". Nekifohászkodik Akkor mondják, ha nehezen, nagy nekikészülődéssel fog valaki a munkához. Többnyire a felnőtt mondja a fiatalabbnak, szülő a gyermekének, pl. az apa így szól a fiához, aki téblábol, tesz-vesz, s órákig nem kezdi el a rábízott feladatot: Nekifohászkodol már végre a favágásnak! ? Fokhagymaszag van Elmarasztaló, bíráló mondás arról, aki önmagát dicséri. Az ilyen ember büszkélkedik tetteivel, cselekedeteivel, öntelten beszél képességeiről és jelentős eredményeket tulajdonít önmagának. Előfordul, hogy ilyenkor a jelenlévők közül valaki így szégyeníti meg: Hű, de fokhagymaszag van! Folt hátán folt Az agyonfoltozott ruháról mondták régen, amikor még a használt, viselt ruhát mindaddig hordták, amíg meg lehetett varrni, foltozni. A szegények mondogatták az ilyen ruháról: Folt hátán folt, de azért jó. Úgy tartották, hogy az nem baj, ha foltos, csak tiszta legyen. A rongyos és a piszkos ruha szégyen volt (vö. Inkább foltos, mint rongyos ruha). Inkább foltos, mint rongyos ruha Szégyen volt, ha valaki rongyos ruhában járt. Ezért az asszonyt szólták meg. A megfoltozott ruha a szegénységet, a nélkülözést mutatta, ezt a régi világban az anyagi helyzet hozta, de a rongyosságnak csak a lusta asszony volt az oka (vö. Folt hátain folt). Ne vedd forintért, amit filléren vehetsz! Az idősebbek mondogatták, ha családtag, rokon könnyelműen, meggondolatlanul drágán vásárolt olyan dolgot, amit olcsóbban is megszerezhetett volna, vagy amire szüksége sem volt, amit önmaga is elkészíthetett, megtermelhetett volna. Takarékosságra való figyelmeztetésként is gyakorta emlegették a fiatalok előtt. Nem adnám száz forintért Tréfásan, örömmel és megelégedéssel mondjuk, ha egy munkát sikeresen befejeztünk. Pl. vihar előtt sikerült a szénát boglyába rakni, a kapálást, palántálást stb. befejeztük: Nem adnám száz forintért, csakhogy ez is megvan! Egy jó eszközt, szerszámot is dicsérünk így. Nem árat jelent, hanem azt, hogy semmiért, semmi pénzért nem adnánk, nem válnánk meg tőle (vö. Nem adnám semmi kincsért). A föld alól is kikaparja Az erős elhatározású, kitartó szorgalmú, mindvégig következetes emberről szokás mondani, akiről a beszélő meggyőződéssel állítja, hogy céljához és tervéhez az anyagi javakat előteremti, a feltételeket minden körülmények között biztosítja. Hogy nem süllyed el alatta a föld!? Szégyenletes dolog, tett elkövetése, a különösen megbotránkoztató esetek kapcsán mondják, pl. arról, aki megverte a szüleit, meglopta a saját rokonát, családtagjait, megerőszakolt egy védtelen lányt stb. Kisebb, de a beszélő szemében jelentős dologgal kapcsolatban is elhangzik. Pl. azt, aki durván gorombáskodik, illetlenül beszél az idősebbekkel, mulatságban botrányt okoz, így korholja a szülő, feleség vagy jó barát: Hogy tehettél ilyet, nem szégyelled magad, hogy nem süllyed el alattad a föld! (vö. O. Nagy: 179.). Mozog alatta a föld Ha az utcán ittasan, kapatosan botorkáló embert látnak, így szólnak: No, nézzed csak, Jáinos alatt mozog (vagy: megint mozog) a föld. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az illető többet ivott a kelleténél, de még nem rúgott be teljesen (vö. Részeg, mint a disznó). A föld alá süllyedtem Akkor mondjuk, ha kellemetlen helyzetbe kerültünk, ha szégyenkeznünk kell magunk vagy közvetlen hozzátartozónk, családtagunk cselekedete, magatartása, tévedése, botlása miatt olyan emberek előtt, akik bennünket becsülnek, és akiket mi is nagy tiszteletben tartunk. A dolog, az esemény felidézésekor mondjuk: A föld alá süllyedtem szégyenemben (vö. Majd elsüllyedtem).